Page 59 [59]
A LELKÉSZKUTATÁS BEMUTATÁSA
7. Megmagyarázhatatlanul titkos erők vesznek körül, amelyek manipulálnak,
vagy autonóm az ember? (Mágikus erők—rendezett kozmosz)
Az ítéletalkotási foktól függően más-más jellegű válaszokat adunk ezekre a kér¬
désekre. Öt fokozatot különböztethetünk meg az ítéletalkotásban.!
Az első fokozat a , Deus ex machina" korszaka, amikor úgy érzi az ember, hogy
teljesen függ egy külső erőtől és a szerepe csak az, hogy végrehajtsa a Végső
Valóság akaratát, illetve elviselje annak beavatkozását az emberi életbe. Az Isten
hatalmas, és mi engedelmességgel tartozunk, s ha nem tennénk, Ő megbüntetne
érte. Isten egyértelműen munkálkodik az ember életében, de világa mégis elkü¬
lönül, felette áll a miénknek.
A második fokozaton a ,do ut des" elve érvényesül. Mintegy üzleti kapcso¬
latként jelenik meg az Istenhez való viszony. Az ember képesnek tartja magát
a végső valóság befolyásolására. Isten még mindig mindenható, de hatással van¬
nak rá a mi cselekedeteink. Ha adunk, ő is ad, s ha jók vagyunk, Ő is jó hozzánk.
Ezt az ítéletalkotást a kölcsönös jóindulat elve irányítja.
A harmadik fokozaton lévők számára Isten korlátozott befolyással bír. Itt már
az ember autonóm, önmagáért felelős lényként jelenik meg. A transzcendens és
az immanens világ teljesen szétválik, az ember maga dönti el sorsát, független
Istentöl. Hasonlithatjuk ezt a fokot a deizmus gondolkodäsmödjähoz is.
A negyedik fokon az ember megörzi belsö szabadsägät, megis visszakapcsol¬
ja eletet a vegsö valösaghoz. Azt, hogy az ember szabadon cselekedhet, Isten
teszi lehetővé számára. A szabadság itt alapeleme lesz a vallásosságnak. Isten
úgy jelenik meg, mint végső ok és erő, de a teremtett létezők tevékenysége által
működik a világban.
Az utolsó fokozatot feltétel nélküli interszubjektivitás jellemzi. Közvetlen kap¬
csolat, kommunikáció alakul ki Isten és ember között."
A serdülőkor elején a második, az ifjükorban pedig a harmadik ítéletalkotási
szint a legjellemzőbb. A harmadik fokon az ember magát Istentől függetlennek
ítéli meg, teljesen autonómnak. , Elképzelhető, hogy valaki soha nem jut túl, vagy
csak nagyon sokára ezen az autonóm felfogáson. Vallásos ítéletalkotása soha
nem éri el a negyedik szintet, megáll a tagadás fokán, és nem dolgoz ki magának
átfogó vallásos világnézetet."
169 Schweitzer: Vallás és életút, 67—74..
10 Ez alapvetően misztikus felfogása az Isten és ember közti kapcsolatnak. Oser és Gmünder ezt
a fokotempirikus úton nem tapasztalták, csak feltételezik létét. F. Oser: Wieviel Religion braucht
der Mensch? Erziehung und Entwicklung zur religiösen Autonomie, Gütersloh, Gütersloher
Verlagshaus, 1988, 74.
"I Benkő Antal: A személyiség erkölcsi és vallási fejlődése, in Horváth-Szabó Katalin: Lélekvilág:
Pszichológiai tanulmányok a vallásról, az erkölcsről és az énről, Piliscsaba, Pázmány Péter
Katolikus Egyetem, 1998, 70.