Page 25 [25]
PASZTORALTEOLOGIAI MEGFONTOLASOK A LELKESZI SZOLGALATROL
sztiksége van egy lelkipdsztornak.® A karizmák vagy kompetenciák összessége
azonban nem elég, hiszen a képesség nem elég a lelkészi szolgálathoz, bár szüksé¬
ges feltétele." Fontos az a Lélek is, ami a lelkész jelenlétét áthatja." Ahogy Barth
Isten vezetésének fontosságáról írja: , Nem az élményt, a tapasztalatot és a felfe¬
dezést kell a legfontosabbnak tekintenünk, hanem annak egyszerű és tényszerű
megismerését, amit szem nem látott és fül nem hallott (1Kor 2,9). Nemcsak annak
a megosztása, ami a tudomásunkra jutott, hanem, amiben részt vettünk. Nemcsak
a továbbadás, hanem a megértés, nemcsak az együttérzés, hanem az együtt mun¬
kálkodás is számít. A hit továbbadását, az Isten által munkált hit kell megelőzze
bennünk."? Az emberi elvárásokkal ellentétben Isten jelenléte nem az elvárások¬
ról szól, a kegyelem megtapasztalása felszabadít a szolgálatra is. Természetesen
a szerepnek lehetnek olyan részei, melyeket felelősségvállalásból el kell hordozni,
de ebben Istennek kell inkább tetszeni, mintsem embereknek (Apcsel 5,29).°°
Az , extra me" aspektusa kihagyhatatlan a lelkészi szolgálatból." Isten az, aki
alkalmassá tehet valakit a szolgálatra és első renden neki adunk számot az éle¬
tünkről. Isten vezetésének kérése és önmagunk vezetése azonban nem egymás
ellen kijátszható, hanem az első függvényében, egyszerre kellene megvalósul¬
nia. Ez egyrészt alázatra int, másrészt reménységet is adhat a lelkészi szerep be¬
töltőjének. Bár a közösség nemcsak szerepelvárásokkal, hanem sajátos szerep¬
küldéssel is tekinthet a lelkészre, aki könnyen tanácsadó szerepben találhatja
magát, mintha titkok tudója és Isten akaratának hivatalos közvetítője lenne."
Ez a potens érzés azonban könnyen csalóka lehet, ahogy Klessmann figyelmeztet:
s aki tisztában van saját határai korlátozott voltával, nem kell vallásos virtuózként
(D. F. Schleiermacher) élnie és cselekednie, sokkal inkább az összetartozás érzésé¬
re van szükség azokkal, akikkel együtt ő is úton van."" Egy lelkész akár másoktól
veszi át, akár saját maga formálja a lelkészképet, az mindig ideáltipikus kép lesz,
és a valóságban, a cselekvés szintjén a legjobb szándékkal sem lehet megvalósíta¬
ni." A magas elvárások a lelkésszel szemben közelebb állnak korunk pozitivista
és sikerorientált emberképéhez, mint a keresztyén felfogáshoz, nevesül ahhoz,
59 Karle: Der Pfarrberuf als Profession, 242.
6 Keller: Charisma als Grundbegirff der Pratischen Theologie, 447.
61 M. Maciel: Priester für das Dritte Jahrtausend - und ihre ganzheitliche Ausbildung, Rom,
Edizioni ART, 2005, 43.
© K. Barth: Der Römerbrief, Zürich, TVZ, 1922, 2010 (zweite Fassung), 47-48.
6]. Karle: Kirche in Reformstress, Gütersloh, Gütersloher, 2010, 217.
6 C. Möller: Zwischen „Amt” und „Kompetenz” - Ortsbestimmung pastoraler Existenz heute,
PTh, 82, 1993, 460-475., 461.
6% Rössler: Grundriss der praktischen Theologie, 499.
66 Klessmann: Pfarrbilder im Wandel, 24. Vö. Y. Spiegel: Art - Pfarrer, in Gert Otto (Hg.):
Praktisch-theologisches Handbuch, Hamburg, 1970, 372-386., 380.
6 Keller: Charisma als Grundbegirff der Pratischen Theologie, 457.
24