Összegezve tehát azt mondhatjuk, hogy a speciákis szótárak a lexikográ¬
fiai referenciaművek közé tartoznak, annak megállapítása pedig, hogy
egy adott mű szótárnak (lexikográfiai referenciaműnek) tekinthető-e,
tartalmi és strukturális felépítésétől egyaránt függ.
Az elektronikus hordozók, majd az internet széles körű elterjedésével —
az 1990-es éveket követően — nagy számban hoztak létre elektronikusan
elérhető adatbázisokat és szótárakat. (A változásokról részletesebben
lásd még a 2.2 fejezetet).
A különböző típusú és tartalmú művek besorolása számos osztályo¬
zási kérdést vet fel, pl. szótár vagy adatbázis, nyomtatott szótár, elektro¬
nikus szótár vagy online szótár, online szótár vagy terminológiai adat¬
bázis-e az adott mű (ezzel a kérdéskörrel foglalkozott a Terminológia
műhely 2012).
A szótári definícióban (lásd 4.2 fejezet) kiemeltem, hogy a hordozó¬
tól független, hogy egy művet szótárnak tekintünk-e, vagyis egy szótár
nyomtatott és bármilyen elektronikus formátumban egyaránt megje¬
lenhet.
Az elektronikus szótárak az 1990-es évek közepétől gyorsan népsze¬
rűvé váltak. Eleinte a CD-ROM-on kapható, a nagy kiadók által jegyzett
szótárak voltak a legkeresettebbek (az elektronikus változatokat az 1990¬
es években két nagy cég, a Scriptum Kft. és a MorphoLogic Kft. jelen¬
tette meg az elsők között nálunk), majd a nagy szótárkiadók a nyomta¬
tott szótáraik mellett fokozatosan jelentették meg először CD-ROM-on
(is) a nagy szótáraikat, napjainkban pedig áttértek az online változatra
(pl. az Akadémiai Kiadó szotar.net oldalán elektronikus szótár-hozzá¬
féréseket lehet vásárolni már 2011 óta).
A 2000-es években úgy tűnt, hogy a jövő az online elérhető, folyama¬
tosan frissített szótáraké, amelyek előfizetéses rendszerben működnek.
De időközben megjelentek az ingyenes szójegyzékek és közösségi szótá¬
rak a világhálón. (Az , ingyenes" itt csak annyit jelent, hogy a felhasználó
nem közvetlenül vagy nem pénzzel fizet értük, hanem pl. adatokkal vagy
reklámok megnézésével.) Ezek az új szótárak méretükben, tartalmukban,