Page 31 [31]
OCR
2. A LEXIKOLÓGIA ALAPFOGALMAI 259-269; Gerstner 2003: 118-120, MSzFE). b) Jovevényszavak és idegen szavak. Ide tartozik minden olyan idegen nyelvből átvett szó, amelyet a finnugor korszak után, az ősmagyar kortól kezdve (kb. i. e. 1000-től) vett át a magyar nyelv más nyelvekből. Pl. ótörök eredetű szavak a gyapjú, gyékény, gyertya, kar, köldök, szakáll (lásd részletesen Benkő 2002/1967: 50-62, 259-269; Gerstner 2003: 120-139). c) Belsö keletkezesü szavak. Ebbe a csoportba tartoznak a magyar nyelv önálló életében (az ősmagyar kortól kezdve) szóteremtéssel vagy szóalkotással keletkezett szavak. Pl. aha, hopp, hörög, sziszeg, fehérnemű, felemás, istenadta, hírlap, útlevel (läsd reszletesen Benkö 2002/1967: 50-62, 259-269; Gerstner 2003: 139-152). A negyedik nagy csoport pedig az e härom kategöriän kivül esö csoport: d) Ismeretlen eredetű szavak, pl. nász, súly, gyáva, gyenge, ördög. 5) Az egyéni szókincsen belül a) az aktív szókincset és b) a passzív szókincset különítik el. Az aktív szókincs, amelyet az egyén ismer és használ; a passzív szókincs, amelyet az egyén ismer, de nem használ (megért). Az írói szótárak pl. az írók aktív szókincsét dolgozzák fel a műveik alapján. 6) Stilisztikai szempontok alapján a) használati kör szerint (stilisztikailag differenciált, stilisztikailag differenciálatlan) és b) érzelmi töltés alapján (közömbös, pozitív, negatív) különítik el a szavakat egymástól. 7) A szavak egyéb lehetséges csoportosításai közül Zsemlyei az alábbiakat sorolja fel: a) a szavak genetikai csoportjai alapján létrejött szócsaládok (pl. könyv, könyvecske, könyvel, könyvelés, könyvtár), b) a szavak szemantikai kapcsolatai alapján létrejött csoportok (egyértelműség [egyetlen jelentes], többertelmüseg, azonosalaküsäg, rokonertelmüseg, ellentétes értelműség), asszociatív viszonyok, mezöösszefüggesek (pl. fogalmi kapcsolatok, rokonsági elnevezések, színelnevezések). A szókincs a nyelvtanokban A hagyományos leíró grammatikai kutatások számára a szavak vizsgálata terén az egyik legfontosabb a szóképzés és a szóösszetétel kérdésköre, melyet a hagyományos leíró nyelvtan a szókészleti változások keretében vizsgál (szókölcsönzés vagy a nyelv saját eszközeinek igénybevétele) (lásd Zsemlyei 2002). A strukturális nyelvtanokban a szóképzés és a szóösszetétel kérdéskörét a szavak szerkezeti vizsgálatához sorolják (akár diakrón, akár szinkrón szempontból) (lásd pl. Kiefer 1998). A szóösszetételek problémakörében fontos kérdés, hogy mit tekintünk összetett * 30°
