Page 31 [31]
2. A LEXIKOLÓGIA ALAPFOGALMAI
259-269; Gerstner 2003: 118-120, MSzFE). b) Jovevényszavak és idegen
szavak. Ide tartozik minden olyan idegen nyelvből átvett szó, amelyet
a finnugor korszak után, az ősmagyar kortól kezdve (kb. i. e. 1000-től)
vett át a magyar nyelv más nyelvekből. Pl. ótörök eredetű szavak a gyapjú,
gyékény, gyertya, kar, köldök, szakáll (lásd részletesen Benkő 2002/1967:
50-62, 259-269; Gerstner 2003: 120-139). c) Belsö keletkezesü szavak.
Ebbe a csoportba tartoznak a magyar nyelv önálló életében (az ősma¬
gyar kortól kezdve) szóteremtéssel vagy szóalkotással keletkezett szavak.
Pl. aha, hopp, hörög, sziszeg, fehérnemű, felemás, istenadta, hírlap, útle¬
vel (läsd reszletesen Benkö 2002/1967: 50-62, 259-269; Gerstner 2003:
139-152). A negyedik nagy csoport pedig az e härom kategöriän kivül esö
csoport: d) Ismeretlen eredetű szavak, pl. nász, súly, gyáva, gyenge, ördög.
5) Az egyéni szókincsen belül a) az aktív szókincset és b) a passzív
szókincset különítik el. Az aktív szókincs, amelyet az egyén ismer és hasz¬
nál; a passzív szókincs, amelyet az egyén ismer, de nem használ (megért).
Az írói szótárak pl. az írók aktív szókincsét dolgozzák fel a műveik alapján.
6) Stilisztikai szempontok alapján a) használati kör szerint (stilisz¬
tikailag differenciált, stilisztikailag differenciálatlan) és b) érzelmi töltés
alapján (közömbös, pozitív, negatív) különítik el a szavakat egymástól.
7) A szavak egyéb lehetséges csoportosításai közül Zsemlyei az aláb¬
biakat sorolja fel: a) a szavak genetikai csoportjai alapján létrejött szó¬
családok (pl. könyv, könyvecske, könyvel, könyvelés, könyvtár), b) a sza¬
vak szemantikai kapcsolatai alapján létrejött csoportok (egyértelműség
[egyetlen jelentes], többertelmüseg, azonosalaküsäg, rokonertelmüseg,
ellentétes értelműség), asszociatív viszonyok, mezöösszefüggesek (pl. fo¬
galmi kapcsolatok, rokonsági elnevezések, színelnevezések).
A szókincs a nyelvtanokban
A hagyományos leíró grammatikai kutatások számára a szavak vizsgála¬
ta terén az egyik legfontosabb a szóképzés és a szóösszetétel kérdésköre,
melyet a hagyományos leíró nyelvtan a szókészleti változások kereté¬
ben vizsgál (szókölcsönzés vagy a nyelv saját eszközeinek igénybevétele)
(lásd Zsemlyei 2002). A strukturális nyelvtanokban a szóképzés és a szó¬
összetétel kérdéskörét a szavak szerkezeti vizsgálatához sorolják (akár
diakrón, akár szinkrón szempontból) (lásd pl. Kiefer 1998). A szóössze¬
tételek problémakörében fontos kérdés, hogy mit tekintünk összetett
* 30°