Seite 22 [22]
2.2 A SZÓ FOGALMA
iskola (funkcionális nyelvészet), amelynek fő alakjai Ny. Sz. Trubeckoj
(1890-1938) és Roman Jakobson (1896-1986), 2) a koppenhágai is¬
kola (glosszematika), melynek vezetője Luis Hjelmslev (1899-1965),
és 3) az amerikai strukturalistäk (deszkriptiv/disztributiv nyelveszet),
melynek fő képviselői Leonard Bloomfield (1887-1949) es Zellig Harris
(1909-1992) (reszletesen läsd Apreszjan 1971: 41-81). Maga a struktu¬
rális nyelvészet megnevezés kb. az 1940-es évektől terjedt el, és a nyel¬
vészetnek azt az ágát nevezik így, amely , szinkrón (ritkábban: diakrón)
Inyelvi] struktúrákat vizsgál. Viszont ma már nem lehet struktúrákat
másképpen vizsgálni, mint a matematika (szűkebben: a modern algebra)
módszereivel", írta Papp Ferenc 1966-ban (Papp 2005/1966: 78). Mára
a strukturális nyelvészet ágai és az újonnan megjelenő irányzatok sokféle
nevet viselnek. A számítógépes nyelvészet a nyelvi struktúrákat vizsgálja,
de az alkalmazott nyelvészethez szokták sorolni; a formális nyelvészeti
ágakat az elméleti nyelvészethez sorolják, ez utóbbi a formális logika,
a halmazelmélet nyelvezetével írja le a struktúrákat.
A strukturális nyelvészetben merült fel először az a probléma, hogy
a szó fogalma általános nyelvészeti szempontból nem határozható meg
egyértelműen. A hagyományos leirö grammatikäval szemben egyes nyel¬
vészek már a 19. század végén elkezdték a leíró grammatika alapjainak
kritikai vizsgálatát, és felismerték, hogy a hagyományos leíró gramma¬
tika alapfogalmai pontatlanok. A szó fogalmának az egyik legelterjed¬
tebb leíró nyelvészeti meghatározása volt A. Meillet definíciója, eszerint
„a Szó: adott nyelvtani használatra képes, adott hangok együttesének és
egy, ezekhez társuló, adott jelentés összekapcsolásának az eredménye"
(idézi Apreszjan 1971: 15). Apreszjan alapos kritika alá vette e meghatä¬
rozást, és megállapította, hogy ez a kritérium a , szavak halmazán kívül
még legalább a szókapcsolatok és a morfémák (köztük a grammatikai
morfémák) halmazára is alkalmazható, és hibája, hogy ,egyáltalán nem
veszi számításba azt a tényt, hogy a nyelvben a fonetikai mutatók eltér¬
nek a grammatikaiaktól és a szemantikaiaktól, és agrammatikaiak a sze¬
mantikaiaktól" (Apreszjan 1971: 15—29). Vannak esetek, amikor egyes
nyelvi formák szemantikai szempontból egyetlen szónak, grammatikai
szempontból pedig kettő vagy több szónak számíthatók. , A tradicionális
nyelvtan még a szó grammatikai formájának fogalmát is úgy határozta
meg, hogy igen nagy véleménykülönbségekre ad lehetőséget azon belül,
hogy mely egységek tekinthetők egy és ugyanazon szó alakjainak?" írja
+ 21°