A hagyományos roma művész-szerep azonban új aspektusokkal gazda¬
godott, a tradicionális zenész státusz mellé bekerült a rendszerváltás után
született generáció roma hip-hop előadója, aki az észak-amerikai mintákat
utánozva, de azokat a lokális kulturális sémákkal, a roma etnicitás nyelvi
és kulturális megnyilvánulásainak beemelésével egy új, hibrid gyakorlatot
teremtett meg. A nyócker rendszerváltás utáni története tehát az elszegénye¬
dés (és a prostituált negyed helyett) , cigánygettóvá" válás mellett egy másik
narratívát is hordozott: a kevert kultúra egyedi, a városnegyeden kívül élő¬
ket is vonzó válfajának kialakulását és egy ideig fokozódó népszerűsödését.
A szociális rehabilitáció látható eredményei vagy kudarcai kapcsán többször
utaltam az időben még nem belátható, megjósolható tényezőkre. Azonban
a posztszocialista átmenet időbeliségének kérdései, vagyis a hatások és válto¬
zások, amelyeket az új rendszer magában hordozott, nem csak a participatív,
közösségi városfejlesztési gyakorlatok kapcsán merülnek fel. A rendszerváltás
utáni közép-európai városok esetében a változásokat egy többszörösen réteg¬
zett folyamatként értelmezhetjük, amelyben voltak rövid-, közép-, és hosszú
távú elemei is. Berki Márton szerint az 1990-ben megkezdődött, hosszútávú
periódus eredményeként a város morfológiája átalakult és az akár több év¬
tizedet is igénybe vevő átalakulási folyamat eredményeképpen a posztszoci¬
alista városok szövete egy ponton már semmiben sem térne el a kapitalista
fejlődésű nyugat-európai és észak-amerikai nagyvárosok arculatätöl.”” Bar
Berki ezeket a folyamatokat az egykori ipari területek szempontjából vizs¬
gálta, a minden bizonnyal még erősebb dzsentrifikációval is járó folyamat
Középső-Józsefváros roma identitásformálódására, illetve etnikai-kulturális
sokszínűségére is hatással lehet majd.
A budapesti városnegyedek történetének kapcsán Oláh Gábor?" úgy ta¬
lálta, hogy azokat a megszakításos, szakaszos történet jellemzi, szemben
a például Párizsra jellemző folytonos negyed-tudattal. Oláh szerint ennek
a töredezett, hiányos negyed-történetnek az oka a XIX. századtól máig fenn¬
álló politikai-adminisztratív rendszerek sokszori cserélődése; a különböző
rezsimek az írás szerint sosem kedveztek a negyed-tudat és a helybéli közös¬
ségi identitás kialakulásának. A maga paradox módján talán éppen ennek
a hiány-történetnek az ellenpéldája a nyócker mint városnegyed. A történeti
korokon átívelő negatív megítélés, a városrész stigmatizációja, majd az ott
kialakuló hibrid kultúra együtt ugyanis azt eredményezték, hogy a nyócker
Budapest kevés, saját jelleggel, helyi identitással, külön megnevezéssel ren¬