Page 218 [218]
ÖSSZEFOGLALÁS
A nyócker identitásának megragadása azt a folyamatot igyekezett láttatni,
ahogy a földrajzi értelemben vett tér metaforikus síkra került, a városnegyed
kulturális gyakorlatai, kívülről és belülről megkonstruált, sokszor hibrid
reprezentációi egy képpé formálták a városrészt. A perifériára szorultság,
a stigmatizáltság, a térbeli és társadalmi szegregáció szempontjait hosszú
évtizedek óta magán viselő városnegyed esetében a képzelt és valós válasz¬
falak egymást erősítették; a szimbolikus elkülönülés képei, a gettó-imázs az
elhanyagolt és magára hagyott városi térben tovább növelte az ott élő roma
lakosság szegregációját. A rendszerváltás után, azaz a posztszocialista kor
biztosította globalizáció és hibriditás nyomán azonban a marginalizáció
komplexebb és ellentmondásosabb lett: a nyócker metaforikus és konkrét ér¬
telemben is megnyílt a vizsgálódó tekintetek számára. Ezzel kezdetét vette
egy rövid, de sűrű időszak, amely során liminális terek, rituális gyakorlatok,
új típusú kulturális reprezentációk és nem utolsósorban rehabilitációs-kö¬
zösségi törekvések jöttek létre. Ezek pedig, mégha mára már részben láthata¬
talnokká is váltak, egy Budapesten korábban ismeretlen kódrendszerű, sűrű
szövésű és újfajta jelentésekkel teli városi teret konstruáltak. A néhány négy¬
zetkilométeren és pár éven belül létrejött roma hip-hop, a fővárosi roma la¬
kosság ezreinek szóló roma kulturális fesztiválok, az olyan identitäsformalö
intézmények, mint a Roma Parlament, a Rádió C és a Kesztyűgyár és a többi,
a könyvben bemutatott reprezentációs és identitásépítő gyakorlatok együtt
egy egyedi, átmeneti teret alkottak, ahol a hagyományos társadalmi normák
és szerepek, ha csak rövid időre is, de átrendezőztek és felülíródtak.
Ebben a könyben a nyócker rendszerváltás utáni történetét - figyelembe
véve a korábbi, időszakokat, különös tekintettel az államszocializmus éveit
- egy speciális aspektusból, a helybeli roma lakosság kulturális identitás-for¬
málásának szempontjából írtam meg. Nem vállalkoztam tehát a városrész
helytörténeti, elmélyültebb elemzésére; a múlt vizsgálatakor elsősorban az
érdekelt, hogy milyen kontextusokban és diskurzusokban jelent meg a Jó¬
zsefvárosban a roma kisebbség, hogyan váltak a városnegyed meghatározó
lakóivá, valamint, hogy milyen, elsősorban kulturális értelemben releváns
lehetősséggel bírt számukra a nyóckerben lakás. A felhasznált forrásanyag,
a levéltárban fellelhető dokumentumok, a meglévő, de témánként eltérő
mennyiségű szakirodalom, illetve az elmúlt években készített interjúk alap¬
ján végül egy, alapvetően az elvesztegetett urbanisztikai és az azzal összefüg¬
gő, etnikai-kulturális lehetőségről szóló, koherens folyamat bontakozott ki.