Page 216 [216]
OCR
Szociális rehabilitáció és identitásképzés a Magdolna negyedben e 215 szakban a közösségi ház a környék leghátrányosabb helyzetben levő családjainak, legfőképpen kiskorú, gyakorlatilag minden más közegből kirekesztett, deviánsnak kezelt gyermekeinek szabadidős foglalkoztatását vállalta magára. Az eredeti szándék és az első időszakban megvalósult eredmények, a nagyszabású kivitelezés és a bent zajló programok viszonylagosan homogén jellege, a hely elismertsége, híre a médiában"? és a közvetlen környezetben is fennmaradó mindennapos stigmája, mindezen kettősségek a Kesztyűgyár esetében is lehetővé tették a köztes, hibrid térként való értelmezést. Míg ez előzőkben a Roma Parlament elsősorban a különböző roma kulturális és művészeti gyakorlatok keveredése, a különböző repezentációs felületek és identitáspolitikai küzdelmek szimbolikus központjaként tűnhetett kitágított, hibrid térnek, addig a Kesztyűgyár esetében inkább a rehabilitáció elképzelt céljai és a városnegyed társadalmi és kulturális valósága között húzódó feszültség utalhatott a határátlépések és társadalmi-kulturális kódok keveredésének sajátos közegére. A közösségi ház az első időszakban tehát olyan köztes térként működött, amely egyszerre küzdött a kirekesztettség és a térbeli-társadalmi szegregáció ellen és egyúttal tartotta is fenn azt. Működése ellentmondásos volt, mert míg a többségi társadalom és a közvélemény szemében sikertörténetként reprezentálódott, addig a közvetlen környezete is stigmatizálta, a kirekesztés spiráljának működése által pedig nagyon limitält, társadalmilag szűk réteg látogatta csak. Bár ebben az írásban csak az első időszakot vizsgáltam, fontos jelezni, hogy a Kesztyűgyár működése és reputációja a 2009-es önkormányzati választások után merőben megváltozott, párhuzamosan az egész kerületben érvénybe lépő hatalmi dinamikákkal. A Kocsis Máté polgármestersége alatti időszakban Józsefváros a hajléktalanok, szerhasználók kriminalizálásáról, a szegény családok nagy számban történő kilakoltatásáról és a térfigyelő kamerák folyamatosan növekvő számáról híresült el; a civil társadalom és a kirekesztettek kulturális és társadalmi aktivitása erőteljesen háttérbe szorult."? A Kesztyűgyár ebben a fegyelmező térben lecserélte munkatársait és programjait, a hangsúlyok és az eredeti célkitűzések jórészt megváltoztak. A 2019 őszén megválasztott ellenzéki polgármester működése előreláthatóan újabb, ellenirányú változá552 A Kesztyűgyárról számos pozitív hangú cikk született a megnyitását követő években. Néhány, a teljesség igénye nélkül: Színes kapu egy fehér házon. A mi otthonunk. 2008/10, http://amiotthonunk. hu/termozaik/szines-kapu-egy-feher-hazon.html; Paulik Mónika 2010: Beindul a Kesztyűgyár. Szocháló. 2010. október 25, http://szochalo.hu/cikkek/4352/, Kubik Elvira 2008: A Mátyás tér már nem tabu. Kulturpart. 2008. szeptember 11. http://www.kulturpart.hu/lavor/5528/a_matyas_ter_ mar nem tabu (utolsó letöltések: 2012. október 14.). 583 Fehér, Katalin, Keller, Judit, Virág, Tünde 2017: Civil protests for the poor experience from the 8th District of Budapest. In Keller Judit, Keresztély Krisztina, Virág Tünde (eds.) Our Neighbourhoods’ Heroes: Stories on Citizen Participation in Local Development in European Cities. Berlin: Comparative Research Network.79-86. .
