Page 213 [213]
212 e Köztes terek
nem létezik. Amikor az emberek egymástól félnek, akkor egy nagyon naiv
elképzelés, hogy akkor most mi összefogjuk őket és közösséget formálunk."
Erdősi Sándor a fenntarthatóság szempontját, illetve annak kérdésességét
hangsúlyozta, miszerint, hiába ment végbe számos (fizikai) változás, a támo¬
gatás megszűnésével és a rehabilitációt végző szakemberek jelenléte, kontroll¬
ja nélkül a rehabilitált környezet könnyedén visszaeshet korábbi állapotába.
»L...] Ezek az eredmények egy ilyen környezetben visszafordíthatóak, tehát
pillanatok alatt leépülhetnek ezek. Tehát abban a pillanatban, ha a Kesz¬
tyűgyár bezár, ha a Mátyás tér nincs tovább őrizve, ha a felújítások meg¬
szűnnek, illetve, ha azok a lakossági csoportok, akik rajtunk és ellenünk, te¬
hát a mi ellenünkre, de valójában a mi céljainkkal megegyezően dolgoznak
azért, hogy a házukban az eredmények fennmaradjanak, illetve, hogy még
többet tudjanak kicsikarni a programból, abban a pillanatban, hogy ezek
megszűnnek, akkor ez összeomlik. Nyilván a műszaki fejlesztések lassabban
amortizálódnak meg, mint a soft elemek eredményei."
Bálint Mónika a Kesztyűgyár helyzetére visszautalva fogalmazta meg a pro¬
jekt alapvető céljainak szem elől tévesztését, elmulasztását:
»Maga ez a Kesztytigydr inkabb egy ilyen gyerekprogramokra épülő ifjúsági
ház lett és nem annyira közösségi ház, tehát azt nem sikerült megvalósítani,
hogy ez egy valódi közösségi helyszín legyen. Az összes olyan elem, ami arra
próbált volna meg lépéseket tenni, hogy valódi civil részvétel legyen, vagy va¬
lódi közösség és annak valamilyen képviselete legyen a negyedben, az eléggé
sikertelen volt.577
Anélkül, hogy a továbbiakban konkrét eredményeket, egyes alprojektek
működését, sikerét vagy kudarcát részletesebben elemezném, feltűnő, hogy
a szociális vagy participatív alapon elképzelt rehabilitáció, saját kigondolói
és kivitelezői szerint is, legalábbis részben működésképtelennek, kivitelez¬
hetetlennek tűnt. Csizmady Adriennék kutatási beszámolójában is hasonló,
a vállalás lehetetlen mivoltára fókuszáló véleményeket idéztek, a Magdolna
projektet sziszifuszi munkaként ábrázolva. Az egyik, egyébként sikeres al¬
projektben dolgozó kolléga úgy fogalmazott az eredményekről: , Öt év ke¬
mény munkájával jutottunk odáig, hogy a csíráját talán elültettük olyasmi¬
55 Részlet a Sarkany Csillaval 2011. január 7-én felvett interjúból.
576 Részlet az Erdősi Sándorral 2010. december 20-án felvett interjúból.
57 Részlet a Balint Monikaval 2010. november 1-én felvett interjúból.