Seite 162 [162]
Nyócker-reprezentációk s 161
ottmaradt, a 2000-es évek végére már az utolsó napjait élő (ma már nem
létező) cukrászda, egy hátsó kertek között megbújó száz éves műteremház,
vagy éppen az előző fejezetben bemutatott, 2016-ban ugyancsak megszűnt
Roma Parlament megtekintésén kívül egy muzsikus cigány családnál is
látogatást tettek. Megítélésem szerint a túra roma családnál tett látogatása
kapcsán problematizálódott leginkább a kulturális távolság felszámolására
tett kisérlet, illetve ennek során merülhetett fel leginkább az „etnoturizmus”
valódi tétje: a stigmatizált kisebbség tagjai látták vendégül a javarészt több¬
ségi társadalomból jövő, illetve a stigmatizált területen csak turistáskodó
látogatókat. Fontos kiemelni, hogy a szóban forgó roma család tagjai elis¬
mert muzsikusok voltak, így társadalmi státuszuk és kulturális identitásuk
tükrözte mindazt, amelyről korábban a muzsikusok és nem zenész cigányok
viszonyával, illetve kifejezetten a józsefvárosi muzsikus cigányok státuszá¬
nak változásával kapcsolatban megjegyeztem. Ahogy tehát erre már utaltam,
a zenész cigányok, mint a hagyományosan legmegbecsültebb, a többségi
társadalomba leginkább asszimilálódott csoport fokozatos pozícióveszté¬
sen mentek keresztül, életkörülményeik, munkalehetőségeik Budapesten és
azon belül a Józsefvárosban is egyre szűkültek. Továbbá -— ahogyan ennek
kapcsán Imre Anikó fogalmaz - a muzsikus cigányok különös, ambivalens
szituációt testesítenek meg a többségi-kisebbségi elfogadás magyarországi
viszonyrendszerében, zenéjük pedig a kulturális keveredés reprezentálódá¬
sának egyik főszereplője. Annak ellenére, hogy a cigányzenészek évszázadok
óta jelen vannak a többségi társadalom életében, valamint mindig is rendel¬
keztek kiterjedt nemzetközi kapcsolatokkal is, zenei tevékenységük mégis
sokáig csak a vendéglátóipar korlátai közé volt kényszerítve. Paradox módon
tehát ugyanazok a cigányok, akik hazájuk kirekesztő viselkedése miatt szé¬
gyenkezve menedékért könyörögnek az Európai Uniónál, egyben a magyar
nemzet büszke reprezentánsai, mikoris a zenei értékek külföldön való bemu¬
tatásáról van szó.""
Amikor tehát a Beyond Budapest egy ilyen, a többségi társadalommal
való kapcsolatában ambivalenciát magában hordozó muzsikus családnál
tett látogatást, végeredményben idomult a régóta bevett sztereotípiákhoz,
melyek a cigányságot mindig a zenéjükön, muzikalitásukon keresztül köze¬
lítették meg. Az odatévedt látogató számára már-már , egzotikusnak" számí¬
tó élmény, a vendégség egy roma családnál valójában könnyen illeszkedett
a nemzeti hagyományoknak régóta szerves részét képző , cigányzenész — ma¬
gyar vendég" sémához. Mindazonáltal figyelembe kell venni egy ilyenfajta
városnézés etikai határait is: a ,kommodifikált" látogatás a jómódú, asszimi¬
lálódott muzsikus cigányoknál azzal is magyarázható, hogy a szervezők nem
#° Imre Anikö 2008: 331.