Page 154 [154]
Nyócker-reprezentációk e 153
zárt, sematizált világ létrehozása. Végeredményben, minden konkrét és való¬
ságosnak tetsző utalás ellenére, a Nyócker nem egy szocio-dokumentumfilm¬
nek készült, hanem fikciónak, amely ráadásul megrajzolt, tehát még közelebb
volt egy elképzelt világ bemutatásához. Továbbá, még egyszer hangsúlyozva
a Nyócker posztmodern reprezentációs hatását, különös tekintettel a roma
és magyar szleng-szavak együttes használatára, a film vulgáris, kevert nyel¬
vezetére, ezek talán konfrontálhatták a nézőket azzal, hogy a köznyelvben
mennyi roma eredetű szó található; vagyis, hogy a kirekesztett kisebbség
kulturális kódjai milyen közel vannak a többség által használtakhoz. Itt te¬
hát, visszatérve a Fekete vonatnál már említett nyelvi keveredés jelentőségére,
ismét a kisebbségi, , elnyomott", korábban csak „folklorizält” roma nyelv po¬
puláris kultúrába való bekerüléséről volt szó és ebben az emancipációs törek¬
vésben a Nyóckernek mindenképpen fontos szerepe volt.
Végül fontos kitérni arra, hogy kik voltak azok, akik ezt a nyelvet használ¬
ták? A heterotóp, ellenszerkesztett térben bizonyára nem a többségi társada¬
lom befolyással, hatalommal bíró tagjai, hanem a film által diktált új esztétika
reprezentánsai, a szereplők azok, akik mindeddig a nemzeti közösségből re¬
torikailag (is) ki voltak zárva. Ahogy Imre Anikó fogalmaz, ezek azok az em¬
berek, az a társadalmi réteg, amelyet az elit inkább , keleten" szeretett volna
hátrahagyni: a bűnözők, a marginalizáltak, azok, akik , idegenül" beszéltek
és akiknek maguknak is idegen kinézete volt, vagyis, másképp fogalmazva,
a , nemzet cigányai". A Nyócker allegorikus perspektívájában azonban éppen
a romák voltak azok, akik a rendszerváltás politikai, társadalmi és kulturális
felkavarodása után visszamenőleg is láthatóvá tették az őket képviselő értel¬
miségiek, művészek vagy politikusok , fehérségét" és nacionalizmusát. Vagy¬
is, a Nyócker roma-ábrázolásában két, hagyományos kisebbség-reprezentáció
is tükröződött úgy, hogy közben újra is értelmeződtek: a régebbi, romantici¬
záló megjelenítés, ami itt véget is ért, és a másik, ami a romákról csak mint
másokról, a stigmatizáltakról tudott beszélni. A Nyóckerben a szereplők egy
olyan világot jelenítettek meg, amely a szocializmus évtizedei alatt tudatosan
el volt rejtve, részben maga a rendszer, részben az értelmiség által is." A film
tehát egy olyan diskurzust kínált, amely nem esett sem az (egyébként nagyon
ritka) pozitív, sem a negatív, diszkriminatív ábrázolás csapdájába. Ennek
a köztes, hibrid térben való megjelenésnek kapcsán még egyszer vissza kell
utalnunk Hall , új etnicitásokról" szóló írására. A rendszerváltás után a roma
kulturális reprezentáció, elsősorban a Fekete vonat és a Nyócker feltűnésé¬
vel, a Hall által második szakasznak nevezett fázisba ért el. Mind az etnikai
csoport(ok) ábrázolása, mind életterük (mint például a VIII. kerület) rep¬
rezentációja, minden fenntartott sztereotípia ellenére, összetettebbé, több¬
41 Imre Anikó 2009: 23.