Page 145 [145]
OCR
144 e Köztes terek jobb környéken helyezkedik el; mégis, a Gipsy Side szereplőinek a budai Vár alja ismeretlen terep, veszélyesebb terület, mint a , veszélyes hely" toposzát régóta magán viselő VIII. kerület. Az irodából hazafelé az egyik szereplő fel is hívja szüleit, hogy megnyugtassa őket, mindjárt visszaér a , nyolcba", ahol már nyugodtan kint tartózkodhat a téren, ahol nem kell félnie attól, hogy bőrszíne miatt atrocitások érik őt." A Gipsy Side-os fiúk sikerei és reményei ambivalensek voltak. Megmutatkozásuk és fellépéseik a lokális roma identitás, a VIII. kerületi hibrid kultúrával kapcsolatban érzett büszkeség autentikus példáivá váltak, mindazonáltal a gettón kívül korlátozottak voltak a csatornáik, a többségi társadalomba, annak kultúrájába való bekerülésük bizonytalannak tűnhetett. Dick Hebdige klasszikus munkáját idézve a szubkultúrákról, a szubkulturális stílust úgy definiálhatjuk, hogy az egyszerre kommunikálja egy csoport különbözőségét és fejezi ki tagjai kollektív identitását. Hebdige azonban minden szubkultúrát úgy jellemez, hogy azok saját ciklusukban előbb-utóbb elérnek a banalizálódás fázisába, azaz az ellenállásból visszaépülnek, bekerülnek a domináns kultúra logikájába." A másság ilyenfajta , domesztikálódása", azonossá válása azonban nem ért el a Gipsy Side rapperjeinek szubkultúrájáig - művészetük, önreprezentációjuk nagyrészt beszorult a gettó falai közé, a városnegyed roma kulturális gyakorlatainak és intézményeinek leépülése után pedig ott is nagyrészt láthatatlanná vált. A megrajzolt városnegyed: a Nyócker A VIII. kerület reprezentációinak sorában a következő példám Gauder Áron és Novák Emil 2005-ös animációs filmje, amely talán az összes illusztráció közül a legeminensebben járta körbe azt az utat, amelynek során a nyócker önálló életre kelt, reprezentációja pedig elkezdett túlmutatni saját magán. A Budapestet mint forgatási helyszínt használó filmek között különleges helyet foglalnak el a VIII. kerületben játszódók: a rendszerváltás óta feltétlenül, de már a "80-as évek egyes alkotásainak segítségével is, a kerület a főváros legmediatizáltabb helyévé vált. Varga Balázs szerint a korszakolás törvényszerű: ahogy az ötvenes évek magyar filmjének Budapest-képe Angyalföldet, a hatvanas éveké a Duna-partot, a hetvenes évek avantgarde filmjei pedig a lakótelepeket és annak füstös presszóit választotta helyszínéül, addig az elmúlt két-három évtizedben a VIII. kerület lett a magyar filmek legfelkapottabb helyszíne. 39 Antos Balázs 2008: 44. 380 Hebdidge, Dick 2008: 102.
