Page 133 [133]
OCR
132 e Köztes terek bizonyítása volt. Varga szerint mindegyik megszólaló az egyedüli, érvényes reprezentációt kereste és közben a városnegyed más és más attribútumait emelte ki a ,reprezentäcié-gyüjteményb6l”.%# Az autenticitäs harcaban azonban mintha a fent felsorolt előadók vesztésre álltak volna: a számos, a nyócker mint a bűnözés, a gengszter-világ metaforáját használó dalszöveg idézésétől eltekintve úgy tűnik, hogy a Fekete vonat előtt megszólaló, nem roma rapperek egyfajta üres díszletként kezelték a Józsefvárost. A rendszerváltás után megszólaló műfajok az észak-amerikai gettó-szubkultúra öszszes kliséjét behelyettesíthették ide, anélkül, hogy a marginalizált léttormák, a maffia társadalmi gyakorlatai, a bűnözés különböző válfajai feltétlenül és valóban részei lettek volna a megszólalók, illetve a városnegyed társadalmi valóságának. Ami tehát a , kívülről jövő" reprezentációknak csupán egy szerepjáték, illetve annak illusztrálása volt egy adott budapesti térben, az az 1990-es évek végén megszólaló Fekete vonat tagjai számára (mint ahogy az amerikai fekete rapperek számára is) lehetőség lehetett a megmutatkozásra, a bűnözés és a gengsztervilág sztereotípiáiról áttéve a hangsúlyt a VIII. kerület valóságosabb társadalmi térképének, jellemző létformáinak interpretálására. A Dyson által leírt maintstreamesedési folyamat, vagyis az északamerikai hip-hop (legalábbis részleges) kifehéredése mintha a Józsefváros esetében fordítva működött volna: a divatos imitálást nem megelőzte, hanem követte az autentikusabb megszólalás, a stigmatizált roma rapperek hirtelen nyilvánosságot kapott hangja. A roma tagokból álló együttesek felbukkanásával új önkifejezési mód született. A Fekete vonat zenekar 1997-ben alakult, két fiatal rapper (Beat, Junior) és egy énekesnő (Fatima) közreműködésével és 2001-ben szűnt meg, ezt követően a tagok önálló karriert kezdtek. Névválasztásuk szimbolikus volt és az etnicizáló diskurzus részét képezte. A , fekete vonat", ami az államszocializmus alatt az Északkelet-Magyarországról Budapestre járó, ingázó munkások utazását jelentette a köznapi értelemben, a "60-as évek második felétől egy veszélyes, lerobbant, , elcigányosodott" helyet jelölt, melynek jelentöseget Schiffer Pal 1970-es, azonos cimü dokumentumfilmje is növelte. A stigmatizält vonatjärat Somogyi László szerint a romák összeférhetetlen „termeszetenek” lett a jelképe: „A deviancia kepzetet hivjak eletre a vonat gyors amortizalödasärol, a berendezések megrongálásáról szóló hivatalos és nem hivatalos elbeszélések is, illetve a nem-roma utasok félelmeiről, a vonaton tapasztalható veszélyről, veszélyérzetről (hangoskodás, csetepaték, verekedések) rögzült történetek. 345 Varga Balázs 2001: Városnézés. A kortárs magyar film Budapestje. Budapesti Negyed 31. Város és a mozi.
