Page 133 [133]
132 e Köztes terek
bizonyítása volt. Varga szerint mindegyik megszólaló az egyedüli, érvényes
reprezentációt kereste és közben a városnegyed más és más attribútuma¬
it emelte ki a ,reprezentäcié-gyüjteményb6l”.%# Az autenticitäs harcaban
azonban mintha a fent felsorolt előadók vesztésre álltak volna: a számos,
a nyócker mint a bűnözés, a gengszter-világ metaforáját használó dalszöveg
idézésétől eltekintve úgy tűnik, hogy a Fekete vonat előtt megszólaló, nem
roma rapperek egyfajta üres díszletként kezelték a Józsefvárost. A rendszer¬
váltás után megszólaló műfajok az észak-amerikai gettó-szubkultúra ösz¬
szes kliséjét behelyettesíthették ide, anélkül, hogy a marginalizált léttormák,
a maffia társadalmi gyakorlatai, a bűnözés különböző válfajai feltétlenül és
valóban részei lettek volna a megszólalók, illetve a városnegyed társadal¬
mi valóságának. Ami tehát a , kívülről jövő" reprezentációknak csupán egy
szerepjáték, illetve annak illusztrálása volt egy adott budapesti térben, az az
1990-es évek végén megszólaló Fekete vonat tagjai számára (mint ahogy az
amerikai fekete rapperek számára is) lehetőség lehetett a megmutatkozásra,
a bűnözés és a gengsztervilág sztereotípiáiról áttéve a hangsúlyt a VIII. ke¬
rület valóságosabb társadalmi térképének, jellemző létformáinak interpre¬
tálására. A Dyson által leírt maintstreamesedési folyamat, vagyis az észak¬
amerikai hip-hop (legalábbis részleges) kifehéredése mintha a Józsefváros
esetében fordítva működött volna: a divatos imitálást nem megelőzte, hanem
követte az autentikusabb megszólalás, a stigmatizált roma rapperek hirtelen
nyilvánosságot kapott hangja.
A roma tagokból álló együttesek felbukkanásával új önkifejezési mód
született. A Fekete vonat zenekar 1997-ben alakult, két fiatal rapper (Beat,
Junior) és egy énekesnő (Fatima) közreműködésével és 2001-ben szűnt meg,
ezt követően a tagok önálló karriert kezdtek. Névválasztásuk szimbolikus
volt és az etnicizáló diskurzus részét képezte. A , fekete vonat", ami az állam¬
szocializmus alatt az Északkelet-Magyarországról Budapestre járó, ingázó
munkások utazását jelentette a köznapi értelemben, a "60-as évek második
felétől egy veszélyes, lerobbant, , elcigányosodott" helyet jelölt, melynek je¬
lentöseget Schiffer Pal 1970-es, azonos cimü dokumentumfilmje is növelte.
A stigmatizält vonatjärat Somogyi László szerint a romák összeférhetetlen
„termeszetenek” lett a jelképe:
„A deviancia kepzetet hivjak eletre a vonat gyors amortizalödasärol, a be¬
rendezések megrongálásáról szóló hivatalos és nem hivatalos elbeszélések is,
illetve a nem-roma utasok félelmeiről, a vonaton tapasztalható veszélyről,
veszélyérzetről (hangoskodás, csetepaték, verekedések) rögzült történetek.
345 Varga Balázs 2001: Városnézés. A kortárs magyar film Budapestje. Budapesti Negyed 31. Város és a
mozi.