OCR
Nyócker-reprezentációk e 125 képviselték, amelyet mindig is könnyebben, gördülékenyebben fogadott be a magyar nemzet/társadalom."2 A Dankó utcán kívül két példát találunk még a kerületben: a 2009-ben Erdélyi utcai Általános Iskola Lakatos Menyhértre való átnevezését, illetve a 2013ban Muzsikus Cigányok Parkjára keresztelt közteret, ami korábban pusztán egy név nélküli buszmegálló volt. A Lakatos Menyhért Általános Iskola a rendszerváltás után hamar nem csak Józsefváros, de egész Budapest egyik legszegregáltabb iskolájává vált, ezt pedig 2015-ben a Fővárosi Törvényszék is elismerte, abban a példaértékű elsőfokú ítéletben, ami a Lakatos mellett 28 másik magyarországi iskola esetén bizonyította az iskolai szegregáció tényét. A stigmatizált hely képzetét tovább erősítette az a 2008-ban történt botrány, amely során egy diák verbálisan és fizikailag is fenyegette a tanárát, a jelenetet egy osztálytársa mobiltelefonjával rögzítette, a felvételt pedig eljuttatta egy napilapnak. A felvételnek óriási nézettsége volt, nyilvánosságra kerülte után az iskolai agresszió témája hónapokon át meghatározta a közbeszédet. A magyarországi roma értelmiség első generációjának egyik legjelentősebb alakja, az író-szociológus és politikus Lakatos Menyhértről elnevezett intézmény tehát nem tudta igazán érvényesíteni a névadás hatalma általi egyenjogúságot. A talán egyetlen olyan budapesti iskola, amely egy roma személyről van elnevezve, nem tudta társadalmilag inkluzívabbá tenni a városi teret, inkább csak megerősítette annak stigmatizáltságát. Ami a Muzsikus cigányok parkját illeti, itt két szempontot érdemes megemlíteni, kiegészítve a feljebb leírtakat. Egyrészt - a Józsefváros története kapcsán felvázoltak alapján is - érthetővé válhat, hogy a Fővárosi Közgyűlés és a VIII. kerületi polgármester a városnegyed roma emlékezete kapcsán csakis a muzsikusok csoportját tarthatta méltónak egy emlékhely állításakor. A gesztusban leképződik a már több történeti-társadalmi kontextusban is rögzített patriarchális viszony, a megbecsültség és lenézés furcsa keveréke, illetve az az evidencia, hogy a többségi társadalom a romákról a muzsikusokon kívül nem igazán vesz tudomást. Ez a kettősség pedig magában a helyválasztásban is immanens módon megjelenik: ahogy Andor Anna és szerzőtársai szellemesen megállapították, a Muzsikus cigányok parkja esetében egy, augéi értelemben vett non-lieu vált a norai értelemben vett lieu de mémoire-rá, azaz, a roma emlékezet nem-helyévé. Az emlékmű helyének a városvezetés ugyanis a Baross utca - Szigony utca kereszteződésénél található, korábban Koszorú utcaira keresztelt buszmegállót, illetve a mellette elterülő 35 Bogdánetal:i.m. 9. 326 Földes Petra - Lannert Judit 2010: Erőszak az iskolában. Romló közérzet: ok vagy következmény? Esély. 21: 3. 48-49.