Seite 120 [120]
NYÓCKER-REPREZENTÁCIÓK
Az 1990-es évek óta a nyócker olyan reprezentációs felületként működött ¬
és talán működik ma is -, amely a magyarországi kontextusban egyedülálló
módon illusztrálta a posztmodern kulturális reprezentáció-elméleteit, felvet¬
ve és ütköztetve a marginalizáció, a lerobbantság, az etnikai büszkeség és
a hibriditás, kevert kultúra diskurzusait. A városnegyed mint reprezentációs
eszköz felveti azt az alapvető kérdést, hogy ki reprezentálja a nyóckert, az
ott lakók, vagy azok, akik kívülről figyelik csak? Mennyiben hatalmasodnak
el - a bemutatott történeti-politikai diskurzusokhoz hasonlóan - a többségi
társadalom kulturális kódjai és mennyiben van esélye a kisebbségi önrepre¬
zentáció lehetőségeinek? Egyáltalán, leválaszthatóak-e egymásról a különbö¬
ző nézőpontok és reprezentációs rétegek?
A kulturális reprezentáció fogalma, többek között antropológiai (Bruba¬
ker), szociálpszichológiai (Moskovici és Jodelet) elméletekre támaszkodva
olyan kulturális kódokat jelent, amelyek értelmezési keretet - narratívákat,
kitalált hagyományokat és különféle emlékezeteket - biztosítanak a kultú¬
ra, a társadalom értelmezéséhez, vagy akár a kulturális változások közösségi
feldolgozásához, így segítve egy adott közösség tagjai közötti kommunikáci¬
öt.?° Azonban, ahogy az a ’60-as, "70-es évek antropológiai paradigmavalta¬
sai óta egyre inkább elfogadott álláspont, a kultúra nem valamilyen statikus
állapot, produktum, hanem sokkal inkább olyan, dinamikus, folyton válto¬
zó gyakorlatok összessége, amely , magában foglalja a társadalmi tudásokat,
emlékezeteket (pl. kitalált hagyományok), azok létrehozását, fenntartását, rep¬
rezentációit, a reprezentációk színre vitelét, azok eseményszerűségét, és a kü¬
lönféle reprezentációk értelmezéseit is."" A már sokszor idézett Stuart Hall
Kulturális identitás és diaszpóra című, a karibi filmes reprezentációkból kiin¬
duló írásában úgy fogalmazott, hogy a reprezentációs gyakorlatokat mindig
befolyásolják a beszélő/író, vagyis a megnyilatkozás pozíciói. Az 1990-ben
született írás szerint, amikor a saját nevünkben beszélünk magunkról és a sa¬
ját tapasztalásainkról, a beszélő és a beszéd tárgya sosem pontosan ugyan¬
az, sosincsenek teljesen egy helyen. Az identitás ugyanis, ahogy azt a hibri¬
ditás-elméletek kapcsán is láttuk, sosem transzparens és problémamentes.
Ahelyett tehát, hogy az identitásról mint egy befejezett tényről beszélnénk,
3099 Balatonyi Judit 2015: Lencsék által homályosan. Széljegyzet a kulturális reprezentációs elméletek¬
hez. Romológia. 3: 8. 12.
xe Balatonyi Judit: i.m. 12-13.