OCR
Az identitásképzés intézményei s 109 A fejezet elején szemléltetett, bizonyos szempontból eleve kudarcra ítélt kisebbségi politizálás rendszerváltás körüli erőterében a Roma Parlament és a körülötte megjelenő mozgalom tulajdonképpen a függő helyzetben lévő roma önkormányzatok ellenpólusának tűnhetett. Ahogy Neményi Mária és Szalai Júlia szociológusok fogalmaztak, 1989 után felerősödtek az állampolgáriságot és egyéni szabadságot, illetve az egyenlő emberi méltóságot középpontba állító emberi jogi diskurzusok, új utakat nyitva a kisebbségi politizálás terén, és jelentős ideológiai befolyást gyakorolva a roma politikai diskurzusra. A Magyarországi Roma Parlament ezeket a hangokat erősítette fel, ahazánkban élő különböző roma csoportok demokratikus játékszabályok szerint működő ernyőszervezeteként, hangsúlyozva a cigányság nagy részét érintő szociális leszakadás és nyomorúságos élethelyzet megváltoztatásának fontosságát. Visszautalva a fraseri distinkcióra, az affirmatív politizálás helyett valódi elismerést követelve a Roma Parlament a változást elsősorban a romák politikai emancipációjától várta.?? Ahogy Zsigó Jenő fogalmazott az indulás kapcsán: „Annak idejen a Roma Parlamentet azért hoztuk létre, mert úgy láttuk, hogy a roma nép politikai érdekei - a különböző csoportok kulturális különbözősége ellenére - azonosak. Függetlenül attól, hogy valaki városi, értelmiségi, cigány anyanyelvű, magyar cigány stb., számtalan olyan pont van, ahol minden magyarországi cigány érdeke egybeesik. (...) A Roma Parlament jól indult. Lerakta a modern roma politizálás elvi és szakmai alapjait. Mindenki tagja volt: Farkas Flóriántól és Náday Gyulától kezdve Raduly Józsefig, mindenkit bevontunk. Mind az alapító tagok, mind a később csatlakozók kivétel nélkül tagsággal és önálló jogi személyiséggel rendelkező civil cigány szervezetek voltak. Számuk rövid idő alatt száz fölé emelkedett. Az ernyőszervezet feladata az volt, hogy megfogalmazza, képviselje és érvényesítse a cigányság közös érdekeit. Néhányan felismertük a Roma Parlament létrehozásának szükségességét, mert érzékeltük, hogy egyedül egyetlen szervezet sem tudja úgy kifejezni a közös érdekeket, ahogy több szervezet tudná." A Roma Parlament szervezeti felépítése, az alapszabály alapján az évente egyszer ülésező kongresszusból, illetve a legalább havonta ülésező elnökségből állt. Míg a kongresszus a legfőbb döntéshozó szervként többek között az alapszabály elfogadását és módosítását, valamint a tagsággal kapcsolatos döntéseket szabályozta, addig az elnökség, a kongresszus által felruházott 282 Neményi-Szalai 2017: 67. 78 Zsigó Jenő 2005: Feltárni és megnevezni az elnyomások direkt rendszerét, In Neményi Mária, Szalai Júlia (szerk.): Kisebbségek kisebbsége. A magyarországi cigányok emberi és politikai jogai. Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest. 12.