Page 98 [98]
Józsefváros története + 97
kerületi nem zenész cigányok esetén egyre romló erkölcsöt, rossz megítélést,
,Cigány-bűnöket" és a már említett , fertőzött" állampolgári magatartást ész¬
lelt. A fegyelmező hatalom tehát , jó cigányokra" (muzsikusok) és , rossz ci¬
gányokra" (nem zenészek) osztotta fel a városnegyedben élő romákat, akinek
minden további jellemzője ettől a distinkciótól függött.
Ahogy arra feljebb utaltam már, az 1990-es évekre a zenész cigányok száma
nagyon lecsökkent, a muzsikusok fokozatosan , átadták a helyüket" egy stig¬
matizált, náluk sokkal rosszabb szociális körülmények között élő rétegnek.
A szocializmus és az azt megelőző évtizedek utólag felértékelődtek, az akkori
életszínvonal és megbecsültebb státusz a jelenből visszatekintve idealizálttá
váltak. Feischmidt tanulmányában azt bizonyította, hogy a rendszerváltással
érkező lecsúszást csak azok a zenészek tudták elkerülni, akiknek külföldön
is sikerült karriert befutniuk és így, a bhabhai vagy werbneri értelmezésében
globális nomádokká váltak. A sikeres zenészek tehát, elsősorban a dzsessz és
a komolyzene területén, bekapcsolódtak egy transznacionális zenei világba,
ezzel pedig transznacionális életformákat, univerzális értékeket és a globá¬
lis piacon való jelenlétet hívták elő. A józsefvárosi muzsikusos kozmopolita
perspektívája azonban nem jelentette a helyi kötődések teljes felszámolását.
Az idézett fókuszcsoportos beszélgetés ugyanis arra az ellentmondásos fe¬
szültségre is rávilágított, amely nemcsak a külföldön messzemenőkig megbe¬
csült, virtuozitása miatt magasra értékelt zene és annak Magyarországon ér¬
dektelenné válása között húzódott, de a zenészek által korábban nem ismert
cigányellenességet, elutasítást is magában foglalta. A Feischmidt által idézett
vallomások a magyar kötődések szétzilálódásáról arra a fájdalmas folyamat¬
ra mutatnak rá, ahogy a muzsikus cigányok társadalmi identitásának fontos
elemét képző kulturális azonosulás és kölcsönhatások a rendszerváltás után
felerősődő rasszizmus hatására fokozatos vesztettek érvényességükből.?
Részben hasonló dinamikát, a statuszvesztés nehéz, csak személyes konflik¬
tusok árán történő megélését támasztották alá a Fris E. Katalinnal készített
interjúban elhangzottak is.
, Én úgy láttam, hogy ők mindenképp, mint az értelmiség, vagy az elit ré¬
teg tartja számon magát is, és próbálják fenntartani azt az életformát,
ami a '60-as, "70-es években még megadatott, de ez már sokkal nehezeb¬
ben megy. Nagyon érdekes volt hallanom az egyik fiatal jazz zenésztől, aki
egy cigányzenész családban nőtt fel és egy másik cigányzenész család lányát
próbálta elvenni feleségül, és nem sokkal az esküvő előtt mentek szét. A fiú
azt mondta, hogy az volt a baj, hogy ő sokat tesz azért, hogy megéljen, el¬
végezte az egyetemet, jazz zenészként is nehéz megélni, meg tanár is, de
255 Feischmidt 2014: 149.