Oldal 93 [93]
92 e Köztes terek
A , cigánybűnözés" (7770-es években feltörekvő) fogalma így magától értető¬
dően helyeződött a kriminalitással egyébként is leginkább sújtott kerületbe:
a rasszista, devianciaorientált, a cigányok , szokásai", , tipikus magatartása"
által jellemzett jelenségről szóló beszédmódok kitalálói, használói kapva
kaptak annak a városnegyednek a létezésén, amely már úgyis évtizedek óta
rálépett a fokozatos elhanyagolódás, slumosodás útjára. A kifejezés kapcsán
fontos utalni Messing Vera megjegyzésére, miszerint az olyan, romákkal
kapcsolatos fogalmak egybeírása, mint a , cigánycsalád", , cigánygyerek",
, Cigánybűnöző", mind azt sugallják, hogy egy cigány gyerek, család vagy bű¬
nöző alapvetően és belsőleg (inherensen) különbözik nem cigány társától. Az
ilyen szóösszetételek tehát erősen kategorizálnak és diszkriminálnak, más
csoportokkal kapcsolatban pedig nem nagyon képzelhetőek el (, magyarcsa¬
läd”, , magyarbűnöző? stb.).?? Az idézett dokumentumokban nemcsak az
evidens módon használt kategorizáció, hanem egyfajta magyarázkodás is tet¬
ten érhető: ez a nagyfokú bűnözés, a tipikus , cigánybűnök" olyan speciális,
terhelt helyzetet eredményeztek a Józsefvárosban, hogy a rendőrségtől nem is
volt elvárható, hogy feladatát szakszerűen végezze. Ez az önmagát felmentő,
a sorsszerűséget hangsúlyozó diskurzus nem csak a cigányság jelenléte miatt,
hanem önmagában, a kerület saját múltjából fakadóan is képviseltette magát.
„Igen lényeges megállapítás, hogy a VIII. kerület további körülményei je¬
lentősen megváltoztak. De, még jelenleg is tapasztalható, hogy a falatozó
helyiségeket összetévesztik a régi rosszhírű italozó lebujokkal. Budapesti
tapasztalat, hogy ma már csak kb. egy ötöde van annak, ami volt még pl.
1938-ban. [...] Mindettől függetlenül, eredményeiben kell mérni a kerület¬
ben végbement változást. Lehetőleg meg kell szüntetni az előítéleteken és
a múlt gyakorlata szerinti megítéléseket.?"
A fent idézett 1968-os szövegekben, melyek a kerületi MSZMP Bizottság
rendőrkapitányság munkájáról szóló tájékoztatókat tartalmazzák, finoman
összekeveredtek a hely és lakosainak reprezentációi: a bűnös helyé és a bűnös
(/cigány) ott élőké. A harmadik idézet szerint a Józsefvárossal kapcsolatos
negatív kép már önjáró, függetlenedett a valós helyzettől: a stigmatizált vá¬
rosnegyed nem tudott kitörni régi, háború előttről fakadó megítélése alól.
Bár az utolsó mondat az előítéletek megszüntetését szorgalmazta a VIII.
kerület kapcsán, a rendőrségi, illetve pártiratok folyamatosan csak egy na¬
gyon befolyásolt, előítéletes hangon tudtak megszólalni, amikor a kerületben
lakó romák lakóhelyükre tett rossz hatásáról értekeznek. Ez az ambivalens,
39 Messing Vera 2003: Vältozäs es ällandösäg. Mediakutatö. Budapest 1-12.
40 Dapsi Käroly elvtárs, 1968. november 8., VB ülés, kerületi MSZMP bizottság (XXXV.13.a.4./293. 6e.).