Seite 89 [89]
88 e Köztes terek
költöztetettek legnagyobb része, közel 6096-a az új lakótelepekre (Újpalota,
Zugló) került, mindössze 13,296-uk költözött vissza a lebontott házak helyére
épített új épületekbe, és emellett 26,590-uk régi, főleg józsefvárosi lakásokban
lelt , új" otthonra. Akik maradtak tehát, az akadozva haladó rekonstrukciós
folyamat mellett régi lakásokba költözhettek csak, és ezek - Jeney Sarolta
1975-ös írása szerint - sokszor egyáltalán nem jelentettek kedvezőbb lakás¬
körülményeket. Jeney idézte az egykori kerületi lakost, aki végül a neki ki¬
utalt lakást nem fogadta el, mert: ,,... nincs ablak a szobán. Á, mondom, akkor
elég a föld alatt sötétben lenni majd. (...) Egyet mutattak, de ottan nem volt
konyha sem. Az csak egy szoba volt, de olyan mocskos..." Látható tehát,
hogy a hatóságok által szorgalmazott lépcsőzetes lakáscsere sok esetben nem
jelentett előrelépést, mert nem volt garancia arra, hogy az érintettek jobb la¬
kást kapnak. Ahogy Ladányi is megállapította, a ki- és beköltöző társadalmi
csoportok közötti különbségből következik, hogy a slumosodó belső város¬
részek társadalmi heterogenitása nagymértékben csökkent." Bársony János
megfogalmazásában pedig:
, Viszont ott voltak a megüresedő, nyomorlakások, mert slumosodott a ke¬
rület, ott volt a rengeteg szoba-konyha, hát ugye kupleráj-negyed volt, tehát
maradtak ezek a típusú bérházak a kerület egy részében, és egyre inkább az
volt a vélemény, hogy egy új épülő lakással oldjunk meg három lakásprob¬
lémát. Épült a lakás, és aztán a jobból mentek az újba, az ócskából mentek
a jobba, és a legócskábból az ócskábba. Ez volt a lépcsőzetesség elve."
A központi rendszer tehát így reagált a lakáskérelmekre, vagyis nem a legsze¬
gényebbeket költöztette az újonnan felépülő ingatlanokba, hanem a legjobb
gazdasági körülmények között élőket, illetve azokat, akik különféle érdemeik
alapján arra jogosultnak minősültek. A lépcsőzetesség elve mindenesetre azt
eredményezte, hogy a legrosszabb lakásállománnyal rendelkező budapesti
kerületek (VIII., IX. kerület) teltek meg a leghátrányosabb helyzetű lakosság¬
gal. Köszönhetően tehát a "70-es, "80-as évek budapesti lakáspolitikájának,
a legszegényebb réteg maradt hátra a legszegényebb házakban, utcákban,
a legnépesebb, legkiszolgáltatottabb roma családok a VIII. kerület leglerob¬
bantabb részeiben.?? A filtráció okozta homogenizálódást és fokozódó lesza¬
kadást ugyancsak erősítette a lakáspolitika amortizációs gazdálkodási mód¬
ja. A budapesti városvezetés, a mar emlitett okokbdl, ,,bontasellenes” volt,
73 Jeney Sarolta 1975: Szanálás a Józsefvárosban. Valóság. 18:1-12. 78.
24 Kondor Attila Csaba - Szabó Balázs 2007: A lakáspolitika hatása Budapest városszerkezetére az
1960-as és az 1970-es években. Földrajzi Értesítő LVI. 3-4. 264.
25 Részlet a Bársony Jánossal 2009. december 14-én készített interjúból.
76 Részlet a Bársony Jánossal 2009. december 14-én készített interjúból.