Általánosságban elmondható, hogy a budapesti kerületi Cigányügyi Ko¬
ordinációs Bizottság iratanyagát vizsgálva a VIII. kerület roma lakosságának
magas számaránya ellenére kevés iratot, kevés ügyet , produkált", ahogy Bár¬
sony fogalmazott: , a VIII. kerületben meg mély csönd." A helyi koordináci¬
ós bizottság működése, aktivitása nem volt tehát igazán arányban a kerület
igényeivel; a kisebb számú roma lakossággal bíró Csepel, vagy a XV. kerület
jóval szélesebb körű, változatosabb anyaggal rendelkezett. Míg ezen kerüle¬
tek esetében legtöbbször a sikeresen működő cigány gyermektáborok, tánc¬
házak, iskolai felzárkóztató programok létrejöttéről olvashatunk, sőt, Rákos¬
palotán ezekben az években bontakozott ki a roma emancipációs mozgalom
egyik bölcsője is," addig a józsefvárosi cigányügyi koordinációs bizottsági
anyagok szűkszavúan, majdnem kizárólag a cigányság és bűnözés összekap¬
csolódó diskurzusában szólaltak meg.
Ahogy a levéltári dokumentumok alátámasztják, úgy Bársony János sze¬
rint is a VIII. kerület leszakadásának egyik oka a kerületi koordinációs bi¬
zottság kevéssé motivált, erőtlen, a helyi iskolai, térbeli szegregációt fenn¬
tartó hozzáállása volt. Másfelől döntő jelentőségű volt a lépcsőzetesség elve
szerinti lakáspolitikai intézkedésrendszer, valamint az ebből következő foko¬
zatos amortizációs folyamat, a józsefvárosi épületállomány jelentős lerobba¬
nása. A Bársony által említett lépcsőzetesség elve szoros párhuzamot mutat
a Homer Hoyt amerikai földrajztudós és közgazdász „process of filtering”
elméletével.?? A klasszikus modell, amelyet Hoyt az 1940-es évek Egyesült
Államok nagyvárosainak ingatlanpiaci változásaira fejlesztett ki, az akkor
kiépülő, magas jövedelmű középosztály számára épített új lakások feltűnésén
alapult. Amit tehát Hoyt magánpiaci modelljében megfogalmazott - vagyis
a legmagasabb jövedelmű csoportok új építésű házba költözését, majd az ál¬
taluk üresen hagyott ingatlanok a következő gazdasági státuszú csoporttal
való feltöltését egészen a legalacsonyabb státuszúakig -, megjelent a VIII. ke¬
rületi, államszocialista lakáspolitikában is. A lakasällomäny „leszivärgott”
a társadalmi hierarchia mentén, azok pedig, akik a legrosszabb minőségű,
üresen maradt lakásállományba költöztek be, párhuzamban az észak-ame¬
rikai példában szereplő alacsony státuszú bevándorlókkal, a Józsefvárosban
a romák lettek. A lépcsőzetesség elve mellett fontos látni, hogy mivel a ’60¬
"70-es évek extenzív lakásépítési politikája a lakótelep-építéseket preferálta,
Budapesten az új lakások kétharmada lakótelepen létesült. Egy, a már em¬
lített Práter utca környékét érintő szanálásról készült elemzés szerint a ki¬