kezdve a Józsefvárossal kapcsolatos hivatalos diskurzus egyik legfontosabb
és legelterjedtebb artikulálódása tehát a veszélyes, bűnös hely narratívája lett.
Azt, hogy a nyilvános reprezentációkban hogyan fonódott össze a krimina¬
litás a VIII. kerület cigány lakosságával, leginkább az államszocialista időszak
néhány általános, romákat érintő politikai-társadalmi döntéséből érthetjük
meg. Az 1961-es MSZMP Pártbizottsági határozattal — amely megszüntette
az 1957-ben alapított Magyarországi Cigányok Kulturális Szövetséget azzal
az indokkal, hogy a cigányság nem nemzetiség - a romák hivatalos megíté¬
lése teljesen megváltozott. A közbeszédben a , cigánykérdés" erőltetett meg¬
szüntetésével nem lehetett többé cigánynak lenni, illetve nyíltan cigányokról
beszélni. Mégis, ellentmondásosan és rejtett utakon, a diszkrimináció vál¬
tozatos formáin keresztül a cigányság kirekesztése tovább nőtt." Ebben az
új rendszerben a romák , retrográd", nem kívánatos, elavult réteggé váltak,
akiknek a szocialista társadalomszemléletben meg kellett volna szűnniük, il¬
letve, akiknek az akkori közegben egyetlen lehetőségük az erőltetett asszimi¬
láció volt." Mindeközben, cinikus és paradox módon - ahogy a VIII. kerületi
pártiratokból kiderül - a60-as évektől egyre leszakadó városnegyed kapcsán
felmerülő bűnözést, a társadalmi problémákat, a kerület rossz hírét a közpon¬
ti diskurzus egyértelműen az ott élő cigány lakosság számlájára írta."
Ahhoz, hogy jobban megérthessük a VIII. kerület a szocializmus évti¬
zedei alatt végbemenő leszakadását, az ott élő cigányság fokozatos szegre¬
gálódását, érdemes a Cigányügyi Koordinációs Bizottságok, „CiKoBinak”
rövidített intézmények létrejöttét és kerületi működését megvizsgálni, mert
ellentmondásosságukban végeredményben az egész, korabeli , cigánykérdés"
reprezentälödott.”'° A CiKoBik, amelyek Budapesten és azon belül a Jözsef¬
városban 1970-től működtek, a "61-es párthatározat után keletkezett hiányra
épültek. Ahogy Bársony János, a budapesti CiKoBi egykori titkára fogalma¬
zott, hiába szüntették meg erőszakkal a Cigányszövetséget, és próbáltak köz¬
pontilag úgy tenni, mintha a cigányság csak a , múlt átkos öröksége" lenne,
egy új, felnövekvő, főként szociológusokból és bölcsészekből álló generáció
elkezdett ellenvéleményt formálni és foglalkozni a romákkal.