Oldal 75 [75]
74 s Köztes terek
sőt, néha egész falvak lakosságából álltak, végül 1936-ban a Haller téri kubi¬
koscsarnokba , kerülnek el"."??
A ’20-as, "30-as évek korabeli sajtója a Józsefváros kapcsán a leginkább
a prostitúcióval foglalkozott; úgy tűnik, a két világháború közötti időszak¬
ban ez volt a legmarkánsabb szociális , patológia", a kerületet leginkább stig¬
matizáló jelenség. Ahogy a rendszerváltás idején Budapest prostitúcióval ösz¬
szekapcsolódó köztere a Rákóczi tér volt, a 20-as években is a teret körbezáró
Víg és Conti utcák határolták a főváros legnagyobb ilyen negyedét. 1920-ban
tizenegy prostitúcióval foglalkozó , intézetet" tartottak számon, száznegy¬
venhárom taggal, ám Zachár szerint a valós számuk sokkal nagyobb volt."
Ahogy erre a fejezet bevezetőjében utaltam, Józsefváros épített környe¬
zetének folyamatos lerobbanása egy szükségszerű, megakadályozhatatlan
folyamatnak tűnik: bár a kerület életében nagyon hamar szükségessé váltak
volna a fejlesztések, átépítések, felújítások, ezek mintha újra és újra -— leg¬
inkább anyagi okokból -, elmaradtak volna. Az 1920-as évekbeli városne¬
gyed-fejlesztésnek ugyancsak a helyi sajátosságok szabtak gátat. A klasszikus,
belterületi bérházak a különböző társadalmi státuszú lakosok számára más
és más indokkal, de elvesztették a vonzerejüket: a szegényeknek túl drágává
váltak, a magasabb státuszúaknak pedig már nem feleltek meg. A lakásál¬
lomány régisége ellenére a korszakban ugyancsak nagyon kevés építkezés
folyt, a külső területek slumosodása, ugyancsak Zachár Ottó szerint, ek¬
korra visszafordíthatatlanná vált, ugyanis a , magántőke egy teljesen xprolis
környezetben nem fektetett pénzt bérházépítésbe"."" A két világháború között
tehát alig építkeztek a kerületben, a sajátos józsefvárosi kisiparos-réteg, az
asztalosok, lakatosok továbbra is megmaradtak az önálló udvaros, jellegzete¬
sen falusias építésű házaikban. A kivitelezett, jelentősebb építkezések a "20¬
as évek elején megépült Corvin mozi (amely Budapest első, kizárólag mozi
céljára készült épülete), az 1926-ban átadott Corvin Áruház (amely pedig
a főváros első szabadon álló áruháza), valamint a "30-as években épült Köz¬
társaság téri OTI-bérházak (eredetileg Budapesti Kerületi Munkásbiztosító
Pénztár, később Országos Társadalombiztosítási Intézet) voltak. Mégis, ezek
a fontos reprezentációs funkcióval (az OTI-bérházak például a főváros első
, felhőkarcolóiként" vonultak be a köztudatba) bíró középületek sem tudtak
változtatni a kerület megítélését, jelenlétükkel , dzsentrifikálni" a városrészt.
Ha a korszak sajtója által rögzített képet nézzük, a Józsefváros jellegze¬
tes problémái, visszamaradt környezeti és társadalmi jelenségei kísértetie¬
sen hasonlítanak a mai, ezredforduló utáni diskurzusokhoz. A Délbudapest
182 Zachär Ottö: i.m. 46.
18 Zachär Ottö: i.m. 53.
184 Zachär Ottö: i.m. 67.