Seite 50 [50]
Városi terek, identitások + 49
génység és leszakadás egy megváltozott struktúrájában pedig a , hátraha¬
gyottak" a társadalmi és térbeli depriváció hangsúlyos meglétével küzdöttek.
Természetesen maga az underclass fogalma nem jelent meg a hétköznapok
diskurzusában, sem a VIII. kerülettel kapcsolatos kulturális megnyilatkozá¬
sokban, reprezentációkban. Mégis, az előző bekezdésben Lugosi által idézett
gondolat érvényessé vált a posztszocialista időszakra stigmatizálódó város¬
negyedben: a , rossz környék" önmagában megbélyegezte lakosait, a nyócker
pedig romává tette lakosait, így a kialakult szimbolikus térben, hasonlóan az
underclass kapcsán megfogalmazottakhoz, lényegtelenné vált az etnicitás és
a társadalmi státusz megkülönböztetése.
Ahogy sok másik szociológiai és társadalomtörténeti munkában, úgy
a VIII. kerület és az ott élő romák összefüggései kapcsán is ki kell térni rö¬
viden arra, hogy mi alapján és kit nevezhetünk romának. A , cigánygettó"
emlegetése kapcsán ugyanis figyelembe kell vennünk, hogy egyáltalán nem
egyszerű megállapítani a roma lakosság számát, valamint ugyancsak nem
evidens, hogy azt hogyan, milyen módszerekkel mérjük, így a következők¬
ben utalok a , szimbolikus jelenlét" és a valódi számarányok viszonyára,
illetve a kategorizációs nehézségekre. Szimbolikus jelenlét alatt a többségi
társadalom azon félelemérzetét, megnyilvánulásait értem, amellyel a többek
között a könyv később bemutatott példáiban is leírták a VIII. kerületet, mint
egy teljesen , elcigányosodott" (tehát stigmatizált, veszélyes) területet, annak
ellenére, hogy a meglévő statisztikák ezt a többségi jelenlétet abszolút nem
támasztották alá.
Ám nem csak a VIII. kerületi gettó etnikai összetételének megállapítá¬
sakor, de az egész magyarországi cigányság demográfiai adatai kapcsán is
csak találgatásokba, becslésekbe bocsátkozhatunk. A magyarországi cigány¬
ság létszámáról, különböző demográfiai adatairól Magyarországon először
1782-ben készült összeírás, akkor 43.738 főt számoltak, az 1893-ban lefolyta¬
tott részletes cigányösszeírásban pedig 65 ezer főt regisztráltak."? A 20. szá¬
zadban Kemény István végezte a legfontosabb kutatásokat, az ő első, 1971-es
felmérése szerint 320 ezer fő volt az ország cigány lakossága, ennek 7,996-a,
körülbelül 25 000 fő élt a fővárosban, ám a kerületi megoszlásra ez a felmé¬
rés nem tért ki. A másik olyan kutatás, melyből a fővárosi cigány lakosság
térbeli elhelyezkedésére lehetett következtetni, a Ladányi János - Csanádi
Gábor által 1987-ben a budapesti általános és kisegítő iskolás alsó tagozatos
gyerekek körében végzett összeírás volt. Ebben Ladányiék a roma tanulók
összeszámlálásához azt az elvet vették alapul, hogy azt veszik cigánynak, akit
m Mihályi Helga 2016: A cigány népesség demográfiai sajátosságai. Szellem és tudomány: a Miskolci
Egyetem Szociológiai Intézetének folyóirata. 7:1-2. 33.