alapvetően két hipotézissel magyarázta. Az első szerint a szocializmus alatt
kiépült gazdasági és társadalmi rendszer nemcsak fejletlenebb volt a nyugat¬
európaiaknál vagy észak-amerikaiaknál, hanem a szocialista újraelosztó gaz¬
daság termékeként inkompatibilis lett az 1989 után létrejött piacgazdasággal.
Ladányiék második hipotézise azt fogalmazta meg, hogy a szocializmus alatt
végbement erőltetett iparosítás, amely mellől többek között az infrastruktu¬
rális fejlesztés is hiányozott, oda vezetett, hogy a 80-as években látszólag erő¬
sen iparosodott Magyarországon a lakosság 3590-a még mindig kis falvak¬
ban élt. Amikor pedig a rurális fejlődés megtorpant az 1970-es, 80-as évek
folyamán, a magára hagyott kis falvakban élő, sok esetben alulképzett roma
lakosság elkezdett felvándorolni Budapestre." A vidéki és városi társadalom
erőteljes polarizációját egy másik jelenség is kísérte, melyet Ladányi és Sze¬
lényi posztkommunista demográfiai fordulónak neveztek. Ez a forduló arra
utalt a szerzők szerint, hogy az 1990-es évek elején, a második világháború
utáni évek óta először a magyarországi városban élő lakosság újra csökkenni
kezdett. Ezt a regressziót egy természetes demográfiai folyamat is okozhatta,
de bizonyára közrejátszott a fent említett, többirányú migráció is. A külön¬
böző társadalmi csoportok mozgása tehát egyszerre, szimultán történt: míg
a tehetősebb rétegek vidékre költöztek a nagyvárosokból, addig a marginali¬
zált, elhanyagolt népesség éppen kiszabadulni készült a leszakadó falvakból.
Budapesten a teljes lakosság száma így csökkent, miközben a népesség össze¬
tétele is átalakult: a középosztály fokozatosan elhagyta a fővárost, helyükre
pedig egy szegény, nagyrészt roma népesség érkezett."
Így jelentkeztek az észak-amerikai városi fejlődéssel való első hason¬
lóságok, melyek folyamán a városközpont egy része kereskedelmi és üzleti
negyeddé vált, körülötte pedig kialakultak az úgynevezett átmeneti zónák,
ahol a rendszerváltás után rohamosan jelentkeztek a társadalmi anomáli¬
ák: a hanyatlás a szociális státusban, az etnikai szegregáció és a Ladányiék
által gettónak nevezett terek kialakulása. A posztkommunista demográfiai
forduló tehát nem csak a lakosság számának csökkenését jelentette, hanem
azt is, hogy kicserélődött a népesség, és a felső-középosztály által üresen
hagyott nagyvárosi tereket a faluról betelepült alacsony státusú csoportok,
jelentős számban roma népesség foglalta el. Bár Ladányi János több munká¬
jában is hangsúlyozta, hogy a Budapesten végbement szociális és lakóhelyi
szegregáció nem követte a Chicagói Iskola klasszikus mintáit — a fővárosban
nem alakultak ki sehol nagyobb övezetek és az alacsony státusú csoportok
mikroszegregátumokba tömörültek -, a rendszerváltás utáni gazdasági kö¬