Page 38 [38]
OCR
Városi terek, identitások e 37 cago zsidó részére értette és sem a többi szegénynegyedre (melyek slumok" maradtak), sem az afrikai-amerikai negyedekre (melyek a Chicagói Iskola irodalmában az övezetes városstruktúra nyomán , Black Belt”, azaz fekete övezetként szerepeltek) nem használta ezt a meghatározást. A gettót, mint fekete negyedet csak a 60-as évek afro-amerikai emancipációs hullámához köthető fekete kutatók kezdték használni, Kenneth B. Clark 1965-ös, úttörő Dark Ghetto (magyarul A fekete gettó) című könyve után. Clark műve mellett Gilbert Ofofsky Harlem: The Making of the Ghetto című 1966-os könyve jelentett még mérföldkövet, hiszen a történettudomány ettől kezdve használta egyre inkább a gettót a fekete közösségek leírására. A 70-es évekre a fekete gettó vizsgálata a fősodorba került, nem csak a társadalomtudományos kutatások számára, hanem a populáris kultúrában is, többek között Elvis Presley In the ghetto című 1970-es dalával." Herbert Gans szerint a gettó olyan hely, ahová a nem szándékos, önkéntelen szegregációs folyamat áldozatai kerültek. Gans külön kiemelte, hogy bár az ő definíciója az Egyesült Államokra vonatkozott, mégis hasznos lehet például a közép-európai romák helyzetével való összehasonlításkor." A gettó legfontosabb jellemzője Gans szerint tehát az, hogy oda egy stigmatizált, diszkriminált kisebbség nem magától, hanem kényszer hatására költözött, ez pedig alapvetően különböztette meg az etnikai városnegyedtől vagy enklávétól, ahová bizonyos kisebbségek, etnikai csoportok szándékoltan költöztek, maguk választva a szegregálódást. Miben különbözik tehát a gettó más, szegény, bevándorlók vagy más etnikai kisebbségek által lakott városnegyedektől? A radikális szegénység, leszakadás különbözteti csak meg azoktól, vagy van valami saját, inmanens jellemzője? Mario Luis Small szerint az Egyesült Államokban két fő meghatározása van a gettónak: az első csak demográfiai jellemzőként használja a szegény feketét által sűrűn lakott városnegyedekre, a második, elsősorban Loic Wacguanthoz köthető , erős koncepció" viszont a gettót intézményként láttatja. Az ,erős koncepció" azt sugallja, hogy a gettó egy koherens jellemzőkkel (rossz állapotban lévő épületállomány, bűnözés, elnéptelenedés, társadalmi izoláció) rendelkező városnegyed, amely így egy univerzális és homogénnek tekinthető entitás." Bár a gettó homogeneitását sokan, többek között Mario Small is kritizálják, a gettósodás folyamatának, 6 Tomay Kyra a slumról és annak budapesti vonatkozásairól szóló cikkében , építészetileg, fizikailag erősen leromlott állagú, túlzsúfolt területként" definiálja a stiumot. Tomay Kyra 2006: Slumosodás és városehabilitáció Budapesten. Tér és Tarsadalom. 20. évf. 93-107. 7° Haynes, Bruce - Hutchison, Ray 2008: The Ghetto: Origins, History, Discourse. Symposium of the Ghetto. City and Community. 7:4. 348-350. 7 Gans, Herbert J. 2008: Involuntary Segregation and the Ghetto: Disconnecting Process and Place. Symposium of the Ghetto. City and Community. 7:4. 353. 7 Small, Mario 2011: Four Reasons to Abandon the Idea of „Ihe Ghetto”. Symposium of the Ghetto. City and Community. 7:4. 389-393.
