OCR
32 e Köztes terek történelmi és historiografikus jelenségek. Green szerint az etnikai városnegyed fejlődésében két fő állomást figyelhetünk meg. Az első a funkcionális és kulturális fázis, melynek során a helyet a lakosok legszükségesebb igényeik kielégítésére használják (vagyis, lényegében az azonos anyaországból bevándorlók vagy más etnikai csoportosulások segítik egymást). A második egy hosszabb és komplexebb fázis, mely során kialakulnak a találkozóhelyek, a különböző kapcsolódási pontok. Ilyenek lehetnek egyes kávézók, éttermek, a bevändorlé/etnikus média megjelenése, illetve a különböző szervezetek, civil kezdeményezések." A Green által a második fázishoz sorolt jellemzők annak ellenére detektálhatóak voltak a VIII. kerület 20. századi történetében, hogy az etnikai kitétel (a kerületbe az elmúlt évtizedekben beköltöző afrikaiak és ázsiaiak ellenére) elsősorban az itt élő romákra vonatkozott. Green mindazonáltal fontos különbséget tesz az észak-amerikai értelemben használt , etnikai negyed" és gettó fogalma között. Szerinte a fent vázolt városi tér típus semmiképp sem lehet gettó, sem annak klasszikus, sem mai értelmében, mivel egy városnegyed sosem kizárólagosan , kínai" vagy , fekete". Ebből következően azt is látni kell, hogy az etnikai városnegyed határai folyton elmozdulnak, homályosak. Azt tehát, hogy mit tekintünk etnikai városnegyednek, nem csak az ott lakó társadalmi csoport határozza meg, hanem az őket kutató történész, társadalomtudós, illetve a negyedet elhagyók, az onnan elköltözők is. Ugyanannak a negyednek eltérő reprezentációi lehetnek: erre jó példa a párizsi Marais negyed, mely a különböző tekintetek fényében felfogható zsidó, homoszexuális, vagy éppen a régi, történelmi Párizs negyedének is, de említhetjük Belső-Erzsébetvárost is, mint zsidó-, vagy éppen , bulinegyedet". Green ezen megállapítások fényében felteszi a kérdést, hogy vajon egy városnegyed kulturális identitása és definíciója csupán a rá vetülő tekintettől függene? A nyóckerre tehát hiába tekintünk úgy, mint etnikai térre, a Green szerint az etnikai városnegyedeket jellemző , belső gyengeség" feltétlenül igaz rá. Vagyis hiába kötjük egy adott etnikai csoporthoz a teret, a csoport nem minden tagja lakik az adott térben, ahol viszont a csoporttagokon kívül mások is laknak. A feltételezett belső egységesség, homogeneitás sem állja meg a helyét, mindenképpen számolni kell ugyanis a belső differenciálódással, az ellentétekkel, a közösségen belüli/aluli társadalmi kapcsolatokkal." A lokális heterogeneitás kérdését szemléletesen illusztrálja Heike Hanhörster Marxloh negyedről szóló tanulmánya. Hanhörster Duisburg Marxloh negyedében készített kvalitatív kutatást, hogy az egykor ipari, mára elszegényedett, margi© Green, Nancy 2002: Le quartier ethnique en formation et transformation. In Pouillon, Frangois et al (eds.): Lucette Valensi a l'œuvre. Une histoire anthropologique de l'Islam méditerranéen. Editions Bouchene. Paris. 178. “Green: i.m. 181-182.