Oldal 25 [25]
24 s Köztes terek
demes volt atvenni. Fabre és O’Meally mellett visszautalva Hayden inkluziv
városi táj elgondolására, úgy tűnik, mindkét modell a kisebbségi nézőpont
és jelenlét történelembe és emlékezetbe való beírására törekedett, legyen szó
a faji, etnikai vagy osztálybeli hátrányok okozta kulturális hiányokról. Vagy¬
is, a hagyományos, többségi szempontú történetírást — legyen szó várostör¬
ténetről, társadalomtörténetről vagy emlékezettörténetről - megbontották,
átalakították; ez azonban, mint ez Fabre-ék vállalkozásában is visszatükrö¬
ződött, sokszor a nem hagyományos források, módszerek, megközelítések
alkalmazását is megkövetelte. A nyócker kortárs vagy közelmúltbeli roma
identitásának, vagy máshonnan közelítve, a józsefvárosi romák városi örök¬
ségének feldolgozásakor ugyanezzel a szükséggel szembesültem.
A városnegyedek történetének kutatása kapcsán Nagy Ágnes két bevett
- a kvantitatív és az antropológiai jellegű - irányvonalat vázolt fel, hang¬
súlyozva, hogy Budapest kapcsán mindkét megközelítés csak korlátozot¬
tan van jelen. Bár az elsőhöz a Nagy által vizsgált időszakban, vagyis a II.
világháború után Budapest esetében számos forrás áll rendelkezésre (nép¬
számlálási lakásívek, választói névjegyzékek, címtárak, lakónyilvántartások,
anyakönyvek, közjegyzői iratok), a városi tétben végbemenő dinamikákkal,
mobilitással kapcsolatos empirikus kutatások mégis hiányosak. Ugyancsak
korlátozott számban születtek antropológiai megközelítésű városnegyed¬
tanulmányok. Nagy szerint a meglévő kutatások elsősorban olyan közös¬
ség-tanulmányok (community studies) voltak - mint az Ambrus Péter-féle
A Dzsumbuj -, amelyek szegénytelepek, marginalizált csoportok lokális kö¬
zösségeire, szerveződési mechanizmusaira irányultak." Nagy a Lipótváros
társadalmi változásait a második világháborút megelőző és követő időszak¬
ban vizsgáló tanulmánya népszámlálási lakásívek, választói névjegyzékek,
címjegyzékek és lakónyilvántartások alapján dolgozta fel; így a városnegyed
bérházlakosainak életét, mozgásait mikroszkópikus közelségből láttatta.
A rendszerváltás utáni Józsefvárosban lezajló mozgásokat, a roma lakosok
ki- és beáramlását hasonló, történeti mélyfúrással már csak a sok esetben
illegális lakásfoglalással, jegyzékbe vétel nélkül történő mobilitás miatt sem
lehetett volna megfelelően kutatni, ám a klasszikus értelemben vett történeti
kutatás nem csak a hagyományos források hiánya miatt nem tűnt elegen¬
dőnek. Ahogy Szívós Erika a Belső-Erzsébetváros kutatása kapcsán megje¬
gyezte, egy városnegyed egykori presztízsét és értékelését nehéz megragadni
a kérdés ,puha" mivolta miatt. A várostörténet hagyományos forrásai (az in¬
gatlanpiaci hierarchiában elfoglalt pozíció, a városnegyed lakosságának tár¬
3 Nagy Ágnes 2005: Városnegyedek életciklusa - Lakáselosztás, Társadalmi átrétegződés. A Lipótvá¬
ros társadalma 1930-1960 között". In F. Romhányi Beatrix (szerk.): Tanulmányok Budapest Múltjá¬
ból. 32. Budapesti Történeti Múzeum. 183-184.