Oldal 23 [23]
22 s Köztes terek
épp azt a városnegyedben élő romák számára/által létrehozott elmozduló,
bizonytalan és kevert kulturális identitást reprezentálták, amelyek az Imre
által rögzített módon igyekeztek legitimitást szerezni a nemzetállam kultu¬
rális hegemóniájában.
Könyvem második egysége tehát olyan intézményes vagy civil példákat
mutat be, melyek mind a rendszerváltás utáni időszak roma kulturális gya¬
korlatait, a városnegyeddel kapcsolatos jelenlétét tematizálták. A kerületről
szóló, illetve azt helyszínül választó játék-, és dokumentumfilmek, a városne¬
gyedhez köthető (roma) hip-hop szubkultúra; a különböző fesztiválok, kul¬
turális események esetében a hely reprezentációs eszközzé, a nyócker képpé
vált, a hibriditás pedig valódi kulturális gyakorlattá lett, magába foglalva
a kívülről és belülről jövő reprezentáció jelentőségének kérdését és rávilá¬
gítva a nyócker társadalmi szerkezetének, a kisebbség-többség viszonyának
problémájára. Ugyancsak a külső vagy belső szemszög, illetve az autentici¬
tás és a kultúra kommodifikációjának kérdését feszegették az etnoturizmus
problémáját is magukon viselő VIII. kerületi vezetett séták, vagy a külön¬
böző, helybéli közösségeket megcélzó fesztiválok. A kulturális szcéna kü¬
lönböző példái mellett a kerületi kisebbségi önkormányzat, illetve a Roma
Parlament vizsgálata a lokális roma közösség politikai reprezentációjának
és önszerveződésének kérdésével a helyi roma identitás(ok) más aspektusára
hívta fel a figyelmet. A top-down és bottom-up érdekérvényesítő kulturális¬
politikai szervezetek eltérő szerepe, illetve az intézmények már említett tö¬
rékeny, efemer működésének elemzése további adalékul szolgált ahhoz, hogy
a városnegyed posztszocialista időszakban születő ellentmondásos, hibrid
identitását megértsük.
A könyv utolsó részében a városnegyed fizikai-szociális állapotára vo¬
natkozó esettanulmányok olvashatóak, amelyek a Józsefváros esetében is
megvalósult participatív városrendezés fogalmát előbb tágabb kontextusban,
európai példákkal összevetve tárgyalják. A Magyarországon a 2000-es évek
elején kifejezetten újszerű gyakorlatnak számító" szociális rehabilitációt
célzó program eredményeit, megítélését a lezárás előtt, folyamatában vizs¬
gáltam, figyelembe véve azt, hogy a kutatás lezárta után is következtek még
rehabilitációs beavatkozások. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy a Magdol¬
4 Bár nem a Magdolna-projekt az egyetlen magyarországi szociális rehabilitációs projekt, kevés ilyen
komplex szemléletű, egy egész városrész megújítását célzó program ismert. Pécs környékén példá¬
ul több lepusztult városrészt, illetve város környéki volt bányászfalvat érintett a Pécs Megyei Jogú
Város Önkormányzata által indított városrész-rehabilitáció. A projektről részletesebb információk:
Pörös Bela 1997: Városrészek rehabilitációja Pécs körzetében. Parola 2-3. 26-28., és dr. Füzér Kata¬
lin és Jónás Gergely: Szociális rehabiltációs projektek vidéken és városokban: mit és meddig fejlesz¬
szünk - és közben mit ne romboljunk le? Megújuló energiával a szegénység ellen. Workshop. Pécs.
2009. märcius 18., greenenergy.hu/rep/download/pecsprogram/Fuzer_Katalin.ppt.