az ívet próbáltam rekonstruálni, ahogy a rendszerváltástól a 2010-es évek
elejéig a középső-józsefvárosi terek a budapesti roma lakosság emblemati¬
kus lakhelyévé, illetve számos reprezentációban és a köznapi diskurzusban
egyfelől , cigánygettóvá", másfelől köztes, hibrid térré váltak. A városnegyed
identitás-épülésének megértéséhez a város- és társadalomtörténeti vizsgálat
kiegészült egy, a kulturális reprezentációk és identitásftormáló szerveződések
bemutatásával. Az inkluzív, kisebbségi örökségre és emlékezetre érzékeny
nyóckertörténet tehát igyekezett, legalább kis részben, pótolni a magyar tör¬
ténetírás és városantropológia ilyen jellegű hiányosságait.
Az 1989-es demokratikus fordulat egész Budapesten számtalan, sok irá¬
nyú változást eredményezett, és merőben új társadalmi-kulturális valóságot
teremtett a józsefvárosi romák számára is. Nyilvánvaló, hogy a könyvben
vizsgált kulturális gyakorlatok és örökségelemek, a városi identitás formálói¬
nak jelentős része valamilyen módon tovább él 2010 után is. Azonban, ahogy
arra már utaltam, a 2000-es évek végére sok kezdeményezés elhalt, a rend¬
szerváltás után közvetlenül fellángoló emancipációs mozgalmak, kulturális
önszerveződések és mindezek pár négyzetkilométeren belül található hely¬
színei erejüket vesztették, a józsefvárosi roma örökség és kulturális identitás
nagyrészt láthatatlanná vált.
A rendszerváltás után a nyócker, Budapest egyik leginkább szegregált
és legnagyobb mértékben stigmatizált városnegyede , veszélyes hellyé" vált,
a városkutatók, hivatkozva a Manuel Castells által már a kezdetektől kriti¬
kusan használt dual city koncepciójára, a , kettészakadt város" hátrahagyott
felével azonosították. Castells a posztindusztriális New Yorkot, hasonlóan
a 19-20. század fordulóján vizsgält Chicagöhoz, olyan värosi laboratörium¬
nak tekintette, amelyben a radikälisan megnövekedett värosi egyenlötlense¬
gek, fokozódó társadalmi polarizáció a fogalom sok szempontból félrevezető
jellege ellenére is megfigyelhetőek voltak. A , szegény" és , gazdag? városré¬
szek a’70-es évek New Yorkjaban eröteljesen szetvältak, am Castells az etni¬
kai, faji háttér, illetve a társadalmi nemek interszekcionalitasat is figyelembe
véve egy, a dual city metaforájánál komplexebb és dinamikusabb modellt
kínált a városkutatók számára." Ladányi János városszociológus szerint az
ezredfordulóra Budapesten is létrejöttek a leszakadt városnegyedek, gettók.