konstruált, sokszor sematikus, előítéletektől és sztereotípiáktól terhes képek
mellett idővel felsorakoztak bonyolultabb, a hagyományos reprezentációkat
megbontó, akár szubverzívvé is váló beszámolók, a városnegyedre szegeződő
tekintetek tehát sokfélévé — az egymásra hatás nyomán pedig - hibriddé vál¬
tak. A kutatás alatt és azóta eltelt évek nagyon sok változást hoztak a város¬
negyedben: számos, a lokális roma kulturális és politikai-társadalmi jelen¬
léthez kapcsolódó helyszín fokozatosan vesztett pozíciójából, vagy akár meg
is szűnt, a különböző rehabilitációs programok következtében teljes utcák és
háztömbök cserélődtek ki, új közösségi központok létesültek, és mindeköz¬
ben a városnegyed roma és nem roma lakossága folyamatosan cserélődött,
mozgásban volt.
A 2010-es évek elejére, vagyis a rendszerváltás után pusztán húsz évvel
már úgy tűnt, a nyócker városi emlékezetét kutatva a roma önreprezentá¬
ció és identitásépítés egy elszalasztott lehetőségét írom meg, amely szorosan
kötődik a városnegyed, vagyis egy körülhatárolható városi tér kontextu¬
sához. Ha csak egyetlen intézmény, mikrotér példáján próbáljuk megérte¬
ni ezt a folyamatot, akkor talán a Tavaszmező utcában, 1991 és 2016 között
működött Roma Parlamentet érdemes máris megemlíteni." Ennek, a roma
önreprezentáció és kulturális szerepvállalás nemcsak józsefvárosi, de talán
országos központjának is tekinthető helynek a tündöklése és bukása az egész
városnegyed rendszerváltás utáni kulturális örökségére és emlékezetére ki¬
terjeszthető: gyors felívelése, politikai és kulturális kulcsszerepe, hálózatépí¬
tő és katalizátor jellege, majd fokozatos leépülése, elsorvadása visszatükrözi
az egész magyar civil társadalom és kulturális szcéna törékenységét és veszé¬
lyeztetettségét.
A nyócker emlékezetének és identitásának elemzésekor felmerül a kérdés,
hogy mennyire van egy meghatározott helynek, fizikai térnek önálló iden¬
titása, illetve mennyiben lehet a nyolcadik kerületi romák speciálisan értel¬
mezhető etnikai és kulturális identitásáról beszélni? A kérdés megválaszolá¬
sához a kiinduló hipotézis az volt, hogy a VIII. kerület, mint , nyócker", talán
nem csak Budapesten, de egész Közép-Európában egyedülálló terepként
értelmezhető a kortárs roma identitásformálódás szempontjából. Ennek az
egyedülállóságnak, a kint és bent, valamint a gettó és kulturális csomópont
dichotómiák létrejöttének természetesen komplex történeti-társadalmi ma¬
gyarázatok állnak a hátterében, vagyis a VIII. kerület , nyóckerként" élő képe
nem alakulhatott volna ki Budapest egyes városfejlesztési és tervezési dönté¬
sei nélkül, mint ahogy a magyarországi cigányság megbélyegzett története is
markánsan befolyásolta a városnegyed sajátos alakulását. Könyvemben azt