OCR
A TAMÁSI LIKAS-HEGY ÉS TÁRSAI. LÖSZBE VÁJT BÚVÓLYUKAK... 2II feltérképezését országos szinten is elvégezni, a források komplex felhasználásával. Ilyenek kétségtelenül legalább százas nagyságrendben létezhettek. Ennek kapcsán érdemes emlékeztetni egy kultúrtörténeti érdekességre: a bujdosás, menekülés mint kollektív tapasztalat — érdekes módon nem erdőkkel vagy mocsarakkal, hanem éppen barlangokkal összefüggésben — a Himnusz sorai közé is bekerült: , Bújz az üldözött s felé/ Kard nyúl barlangjában,/ Szerte nézett s nem lelé/ Honját a hazában" (Kölcsey 1960 I.: 68). Közleményem ebben a formájában csupán a figyelmet hívhatta fel a külföldön alaposabban kutatott föld alatti búvóhelyekre, amellyel tudományosan ugyan eddig is foglalkoztak főleg barlangászok, folkloristák és nyelvészek, de amelyek fizikai jellemzőinek, elhelyezkedésének, keltezésének meghatározására a leginkább hivatott régészek figyelmét — ellentétben maradandóbb, szilárdabb anyagba vájt, ezért gyakran több régészeti koron keresztül használt társaikkal — mindeddig elkerülték e végpusztulás szélére jutott, és lassacskán teljesen elenyésző, többnyire helytörténeti kuriózumként értékelt objektumok. 60 Utalhatunk Prohäszka Lajos nemzetkarakterolögiai művének címére is, hiszen 4 Vándor és a Bujdosó címének második tagja a magyarságot szimbolizálja, s a műben a szerző nem mellesleg A Bujdosó című részt Kölcseynek a Nemzeti hagyományok című művéből vett idézettel ( Jó/ tudjuk, minő környülmények közűl maradt reánk a vissza- és előérzés bánatja, s az ezt tökéletesen kizengő szegény bujdosé magyar nevezet.”) vezeti be. Prohäszka 1941, 115.