Page 212 [212]
A TAMÁSI LIKAS-HEGY ÉS TÁRSAI. LÖSZBE VÁJT BÚVÓLYUKAK... 2II
feltérképezését országos szinten is elvégezni, a források komplex felhasználásával.
Ilyenek kétségtelenül legalább százas nagyságrendben létezhettek. Ennek kapcsán
érdemes emlékeztetni egy kultúrtörténeti érdekességre: a bujdosás, menekülés mint
kollektív tapasztalat — érdekes módon nem erdőkkel vagy mocsarakkal, hanem
éppen barlangokkal összefüggésben — a Himnusz sorai közé is bekerült: , Bújz az
üldözött s felé/ Kard nyúl barlangjában,/ Szerte nézett s nem lelé/ Honját a hazában"
(Kölcsey 1960 I.: 68).
Közleményem ebben a formájában csupán a figyelmet hívhatta fel a külföldön
alaposabban kutatott föld alatti búvóhelyekre, amellyel tudományosan ugyan
eddig is foglalkoztak főleg barlangászok, folkloristák és nyelvészek, de amelyek
fizikai jellemzőinek, elhelyezkedésének, keltezésének meghatározására a leginkább
hivatott régészek figyelmét — ellentétben maradandóbb, szilárdabb anyagba vájt,
ezért gyakran több régészeti koron keresztül használt társaikkal — mindeddig
elkerülték e végpusztulás szélére jutott, és lassacskán teljesen elenyésző, többnyire
helytörténeti kuriózumként értékelt objektumok.
60 Utalhatunk Prohäszka Lajos nemzetkarakterolögiai művének címére is, hiszen 4 Vándor és a
Bujdosó címének második tagja a magyarságot szimbolizálja, s a műben a szerző nem mellesleg
A Bujdosó című részt Kölcseynek a Nemzeti hagyományok című művéből vett idézettel ( Jó/ tudjuk,
minő környülmények közűl maradt reánk a vissza- és előérzés bánatja, s az ezt tökéletesen kizengő
szegény bujdosé magyar nevezet.”) vezeti be. Prohäszka 1941, 115.