Page 205 [205]
204 K. NÉMETH ÁNDRÁS
IV. Az üreg a középkori egyházas Pél falu lakosainak búvóhelye lehetett, amely
a járattól kb. 200 méterre északkeletre, az üregnek helyet adó gerinc lábánál, a
Nagy-gyönk-völgyi-vízfolyással párhuzamosan húzódik (K. Németh 2015a: 176-177).
A BEMUTATOTT EMLÉKANYAG ELEMZÉSE
Egy 30 km sugarú körben legalább nyolc, a hagyomány által búvóhelyként számon
tartott, löszbe vájt üreget ismerünk Külső-Somogyból és környékéről, Balato¬
nendrédtől Alsószentivánig. Közülük kettőbe napjainkban még be lehet menni
(Balatonendréd, Ságvár), a leírások alapján egyben az 1990-es ( Tamási), kettőben
az 1960-as (Magyarkeszi, Udvari), kettőben az 1940—1950-es (Som, Tolnanémedi),
egyben pedig az 1890-es években járt utoljára ember (Alsószentiván).
A löszüregeket többnyire , lik" néven emlegetik, nevükhöz leggyakrabban a
Tôrôk- jelz6 târsul (Magyarkeszi, Tolnanémedi, Udvari), egy esetben a szerzete¬
sektől való eredeztetés miatt a Barát- jelző kapcsolódik hozzá (Balatonendréd),
egy esetben az üregnek nincs neve, de a neki helyet adó hegy nevében benne van a
szö (Tamäsi-Likas-hegy). Utöbbi helynév akár középkori eredetű is lehet; hiszen
ugyanilyen dűlőnév (montem Lyukas) létezett 1380-ban a Veszprém megyei Vámos
(ma Nemesvámos) határában is (Kumorovitz 1953: 286. 2. jegyzet). A ságvári lyukat
Betyár-barlangnak nevezik, a somi és alsószentiváni lyuknak nem maradt fenn önálló
neve. Hogy nem minden löszben képződött, lyuknak nevezett üreg mesterséges
eredetű, arra kiváló példa a dunaszekcsői Töröklyuk. A dunai magaspartban taläl¬
ható löszüreg geológiai kutatása kimutatta, hogy természetes módon keletkezett,
és a betöltésében talált, régészeti korú leletek másodlagos helyzetüek.25°
E löszjáratok némelyike eredetileg valószínűleg nem menedékhelynek készült,
hanem a középkori települések fennállása idején használt objektumok, leginkább
nagyméretű - talán bordézsma tárolására használt — pincék lehettek. Ez merült fel a
balatonendrédi Barát-lik esetében, és a faluhellyel való kapcsolata alapján leginkább
ez feltételezhető a tamási Likas-hegy járatrendszeréről is. Utóbbinál egyértelmű,
hogy eredeti bejárati része beszakadt, és csak később (bizonyára a falu 16. századi
250 Kraft 2004. Az elemzés csak a Töröklyuk jelenlegi állapotát vette figyelembe, bár idézte Du¬
naszekcső 19. század végi monográfiájának az üreg antropogén részleteire vonatkozó leírását,
mely szerint az üreg végében egy három láb széles nyíláson áthaladva , belső üregbe lehetett hatolni,
mely szoba alakú jókora tér volt, két oldalán a földből készített padokkal s kivajt különbözı alakokkal”.
Ha valóban léteztek a földből kivájt padok, akkor azok mégis az üreg egy részének mesterséges
eredetére utalhatnak.