Page 168 [168]
PR, N ED SL,
77. ábra. Magasmegye a szászvári Lápá-földek peremén, 2011. január (Máté Gábor felvétele)
ÖSSZEGZÉS
A tanulmányban a Mecsek-hegység hasznosításának történetéből láthattunk pél¬
dákat, amelyek főként a településhálózat, a helynevek, a birtokviszonyok és a táj
morfológiájának a segítségével nyújtottak betekintést a korábbi művelési gyakorlatok
körébe. A példák a középkortól a 20. századig villantottak fel eseményeket, térbeli
viszonylatokat, hasznosítási módokat különösképpen az erdők, és az erdőirtások
terén. A Mecsekben végzett táji vizsgálatok szempontjából igen lényeges, hogy a
népessége kontinuus és fenntartotta a korábbi korszakok életmódjának helynévi és
művelésre vonatkozó emlékezetanyagát. Területén a dombságokra jellemző műve¬
lésmódok mérsékeltebb ütemben terjedtek el, illetőleg szorultak vissza. Felszínén
tanulmányozhatók a régi szántásnyomok, legelőerdők, degradációk emlékei, vagy
éppen a szántóföldek sajátos térbeli tagozódása. Ez azonban nem jelenti azt, hogy
a vidék ne hordozná magán az átalakulás nyomait. A hegység egyes területeit a
bányászat, a montánipari tevékenységek élénken átformálták, ezzel együtt is jobban
megőrizte a korábbi korszakok emlékeit. Meglepő helyeken és olykor bizarr módon
élhet együtt a régi és az új táj. A koszonyai trafóház bányákkal, meddőhányókkal
körbeölelt vidékén az Újfalu-mező középkori irtásföldjének reliktumaira lelünk.