Page 160 [160]
OCR
A MECcsEK KÖZÉPKORI ÉS KORA ÚJKORI GAZDÁLKODÁSÁNAK TÁJTÖRTÉNETI EMLÉKEI 159 dítást. Ezzel együtt is elképzelhető, hogy egy időben és talán egymásra épülve is használták a telkek és szállások rendszerét. Néhány mecseki falu határában jól vizsgálható a régi szálláskert. Budafán pl. a Dolai-, a Cserkosi- és a Hintafa-szállás területén nem volt művelésiág-váltás, a területen járva egyik-másik istálló helye is kirajzolódik. Egyúttal összevethetők a székesegyházi uradalmi térképtár 1780-as évekbeli térképlapjaival. Nem egy istálló távérzékeléses segédeszközök nélkül is beazonosítható. De nemcsak az istállóhelyek, hanem az utak, árkok, mikromorfológiai elemek és a terület művelési ága, a gyepüben felnövő haszonfák (gyümölcsfák, som, mogyoró stb.) is a régi rendet vetítik elénk, vagyis élénken közvetítik a mecseki szállásosság felszíni jellegzetességeit. A szállásosság vizsgálatában hangsúlyos kérdés a jelenség eredeztetése. A Mecsek ebben a vonatkozásban is tud újat mondani, egyelőre ugyan még a sejtések szintjén. Gallina Zsolt régészeti terepbejárásai során Mánfán az egykori szállások felszántott területén Árpád-kori, késő középkori és 18. századi kerámiát is talált (72. ábra). Vizsgálata pusztán a lelőhelyek topográfiai felderítésére szorítkozott, a terület bolygatottsága miatt a korszakok pontos szétválasztására nem volt lehetőség. Ennek a területnek és más, bolygatatlan felszínű szállásos résznek a további kutatása igen fontos volna, hiszen pillanatnyilag nem eldönthető, hogy van-e topográfiai és funkcionális előzménye a szállásoknak. A jövő kutatásainak azt kell kiderítenie, hogy a szállások elterjedése a török alatti gazdasági berendezkedéssel vagy egy késő középkori, telkekhez kötődő üzemviteli megoldás továbbélésével függ-e össze. Illetve azt, hogy mindkét eshetőséget feltételezve mi az az áthidaló elem, amely összekötheti-e két, látszólag külön időben létezett határhasználati gyakorlatot. PUSZTAFALVAK BIRTOKBA VÉTELE, HASZNÁLATA A PUSZTÁSODÁS UTÁN A török időkben elpusztult falvak határát a kontinuus falvak népe vette használatba, elsősorban a , telkeket", ami jelenthette a falu konkrét helyét is, de inkább a belső szántóit értették alatta. Mánfa a szomszéd Monaj pusztafalu minden fontos határrészét használatba vette. Így az elpusztult falu templomát, az alatta fekvő réteket (feltehetőleg a régi falu helye), a régi belső szántókat, a mónaji-teleki szántókat, a görgetéki szőlőhegyet. A földek átkerülése természetesen a népesség áthúzódásával együtt mehetett végbe. Ugyanezt a bekebelezési folyamatot tapasztalhatjuk Magyaregregyen is. A 18. századi falu a szántóit a környező, egykori pici falvaktól nyerte. A szántóföldek nevei hűen tükrözik eredetüket: Bakóca, Nyíresi-hát, Mánafa, Lánykő, Rakcsa,
