Page 160 [160]
A MECcsEK KÖZÉPKORI ÉS KORA ÚJKORI GAZDÁLKODÁSÁNAK TÁJTÖRTÉNETI EMLÉKEI 159
dítást. Ezzel együtt is elképzelhető, hogy egy időben és talán egymásra épülve is
használták a telkek és szállások rendszerét.
Néhány mecseki falu határában jól vizsgálható a régi szálláskert. Budafán pl.
a Dolai-, a Cserkosi- és a Hintafa-szállás területén nem volt művelésiág-váltás, a
területen járva egyik-másik istálló helye is kirajzolódik. Egyúttal összevethetők a
székesegyházi uradalmi térképtár 1780-as évekbeli térképlapjaival. Nem egy istálló
távérzékeléses segédeszközök nélkül is beazonosítható. De nemcsak az istállóhelyek,
hanem az utak, árkok, mikromorfológiai elemek és a terület művelési ága, a gye¬
püben felnövő haszonfák (gyümölcsfák, som, mogyoró stb.) is a régi rendet vetítik
elénk, vagyis élénken közvetítik a mecseki szállásosság felszíni jellegzetességeit.
A szállásosság vizsgálatában hangsúlyos kérdés a jelenség eredeztetése. A Me¬
csek ebben a vonatkozásban is tud újat mondani, egyelőre ugyan még a sejtések
szintjén. Gallina Zsolt régészeti terepbejárásai során Mánfán az egykori szállások
felszántott területén Árpád-kori, késő középkori és 18. századi kerámiát is talált
(72. ábra). Vizsgálata pusztán a lelőhelyek topográfiai felderítésére szorítkozott, a
terület bolygatottsága miatt a korszakok pontos szétválasztására nem volt lehetőség.
Ennek a területnek és más, bolygatatlan felszínű szállásos résznek a további kutatása
igen fontos volna, hiszen pillanatnyilag nem eldönthető, hogy van-e topográfiai és
funkcionális előzménye a szállásoknak. A jövő kutatásainak azt kell kiderítenie,
hogy a szállások elterjedése a török alatti gazdasági berendezkedéssel vagy egy
késő középkori, telkekhez kötődő üzemviteli megoldás továbbélésével függ-e össze.
Illetve azt, hogy mindkét eshetőséget feltételezve mi az az áthidaló elem, amely
összekötheti-e két, látszólag külön időben létezett határhasználati gyakorlatot.
PUSZTAFALVAK BIRTOKBA VÉTELE,
HASZNÁLATA A PUSZTÁSODÁS UTÁN
A török időkben elpusztult falvak határát a kontinuus falvak népe vette használatba,
elsősorban a , telkeket", ami jelenthette a falu konkrét helyét is, de inkább a belső
szántóit értették alatta. Mánfa a szomszéd Monaj pusztafalu minden fontos határ¬
részét használatba vette. Így az elpusztult falu templomát, az alatta fekvő réteket
(feltehetőleg a régi falu helye), a régi belső szántókat, a mónaji-teleki szántókat, a
görgetéki szőlőhegyet. A földek átkerülése természetesen a népesség áthúzódásával
együtt mehetett végbe.
Ugyanezt a bekebelezési folyamatot tapasztalhatjuk Magyaregregyen is. A 18.
századi falu a szántóit a környező, egykori pici falvaktól nyerte. A szántóföldek
nevei hűen tükrözik eredetüket: Bakóca, Nyíresi-hát, Mánafa, Lánykő, Rakcsa,