Page 154 [154]
A MECsEK KÖZÉPKORI ÉS KORA ÚJKORI GAZDÁLKODÁSÁNAK TÁJTÖRTÉNETI EMLÉKEI 153
Be;
HEGYALJI KÖZSÉGEK HEGYBÉLI HASZONVÉTELEI
(ERDEI ÉS SZŐLŐBELI BEBIRTOKLÁS)
A középkorban nemcsak a hegyi szántók kialakítása volt mozaikos és tért el a
jelenlegitől, az erdőgazdálkodás sem a mai gyakorlatot követte. Ha hihetünk a
helyneveknek, a Mecsekben is elkülönültek egymástól a különböző rendeltetésű
erdö- és határrészek (ereszvény, bárdos erdő, élőerdő, gyakorerdő stb.)."" Sajnos
az erdőkkel való gazdálkodás menetéről rendszerszerű ismereteink nincsenek.
Feltételezhető ugyanakkor, hogy a majorsági gazdálkodás megerősödése előtt
kevésbé törekedtek az erdők elkülönítésére, és magánkezelésbe vonására, hiszen a
piaci kereslet ekkoriban korlátos volt. Az erdőnemek tagolódása tehát szükségszerű
volt, de nem járt a parasztság használati jogainak felszámolásával. Annyi viszont
bizonyos, hogy a hatalmas mecseki erdők javát élőerdőként, vagyis legelőerdő¬
196 Ereszvény (Magyaregregy); Bárdosi (Komló-Hosszúhetény), Tarcsa-élés (Kővágószőlős), Tamás
gyakra (Ag). BMEN I.: 191 — 31/302; 277 — 48/324; 668 — 130/80, 130 — 17/65. A köz£pkori
erdötipusokröl läsd: Szabö 2009.