Page 117 [117]
K. NÉMETH ANDRÁS — MÁTÉ GÁBOR
KÖZÉPKORI EREDETŰ MALMOK
ES MALOMHELYEK FOLYTONOSSAGA A KAPOS
ES A VOLGYSEGI-PATAK VIZGYUJTOJEBEN
BEVEZETES
A vizkerék ugyan ókori találmány, a vízenergia a középkori agrárforradalom idején
vált kiemelkedően fontossá, számos munkafolyamat termelékenységét hatványozta
meg a gabonaörlestöl a deszkavägäsig, a femmegmunkälästöl a kärtoläsig, ezältal
pedig a vizmeghajtäsos szerkezeteknek a települések gazdasági életében kitün¬
tetett szerep jutott. Az 1795-ben Pécsre látogató erdélyi utazó, Teleki Domokos
elragadtatással vette szemügyre a Malomséden (ma Tettye-patak) egymäst éré
vizimalmokat, ahol a forrást követő néhány száz méteres szakaszon 12 örlömalom
(és egy papirmalom) is ällt. Ez a „hihetetlennek lätszö” malomkoncenträciö is mu¬
tatja, hogy a jó adottságokkal rendelkező patakok a középkorban és az újkorban
is nagy gazdasági értéket képviseltek, amint azt a városrész egykori elnevezése a
, Malomszög? is jelzi, utalva a hegyek közé szorult településrésznek a középkori
város életében betöltött szerepére (Teleki 1795 [1993]: 51).
A 18-19. szäzadi, sőt a 20. századi vízmeghajtásos malmokban számos középkori
ipar- és építészettörténeti, üzemtörténeti elem és gyakorlat fennmaradt, melyről
igen értékes tanulmányok láttak napvilágot (Vajkai 1981; 1983; Lambrecht 1915;
Pongrácz 1967). Tanulmányunk nem ehhez a gyakrabban tárgyalt kutatási kérdéshez
kíván adalékokkal szolgálni, hanem a régészet és a néprajztudomány látómezejét
egyesítve szempontokat és példákat kíván meghatározni a középkor óta tartó te¬
lephelyi folytonosság kutatására vonatkozóan. A telephelyi folytonosság elsősorban
településtörténeti kérdés, amely segíti a középkori települési struktúra kutatását,
továbbá az újkori és a középkori településszerkezet, infrastruktúra (utak, hidak,
révek), gazdasági és közösségi objektum-rendszerek (templomok, csárdák) közti
topográfiai és funkcionális kapcsolatok meghatározását. Mindezeknek különösen
nagy jelentősége van azon területeken, ahol pusztult struktúrákkal találkozunk.
A Kapos és a Völgységi-patak vízgyűjtője is ilyen terület, mivel a török alatt több
időszakban, de tájilag eltérő mértékben pusztásodtak. Míg a déli részén, az erdő¬
sebb határú területeken kisebb, addig az északi, nyíltabb területeken nagyobb volt
a pusztulás mértéke. Éppen ezért a déli területeket egyfajta , reliktum tájként", míg