Seite 112 [112]
OCR
À DÉL-DUNANTÉLI PUSZTA (1683-1735) TÂJREKONSTRUKCIOJA III TELEPÜLÉSI OBJEKTUMOK, UTAK A tájkép meghatározó részét képezték a régi településekhez kapcsolódó objektumok. A hatärjäräsban härom templomromot'” &s k&t temetőt említenek." Ezen kívül hat direkt utalás van rác települések 18. századi pusztulására."5 Házakról, belterületi objektumokról kevesebbszer esik szó, a vizsgált határszakaszon csak Nagyhajmás elpusztult veremházairól számoltak be a tanúságtevők. A határvonal mentén jóval több elpusztult szakrális épületre van adatunk, mint amennyit a perek megőriztek. Györgyiben egy kolostor és egy templom, Mágocson egy kolostor és plebäniatemplom, Kethelyen, Köblenyben, Petröcön, Mocsolädon, Kozáron és Nagyhajmáson is egy-egy templom romjai álltak, melyek még az elsüllyedt magyar világ emlékét hordozták." Mivel a középkori határok többé-kevésbé átöröklődtek, ezért a határok környékén ritkábban fordult elő templomrom. Ellenben malmot vagy malomárkot gyakran említettek (Mekényes, Kápás, Olaszfalu, Ravaszlik és talán a Kéthely északi határán fekvő Bardi-kút) a határ kerületén. A pusztulásról a források csak ritkán, szűkszavúan szólnak. Ha mondanak is valamit, többnyire az elpusztulást kiváltó hadakról, háborús eseményről, illetőleg annak hozzávetőleges idejéről beszélnek. A határokhoz közel leggyakrabban állattartáshoz kapcsolódó objektumok álltak, ólak, istállók, pásztortanyák, ám ezek helye nem volt állandó. A hatärjäräs lefolytatäsakor a helyek (határjelek) beazonosítása szempontjából mégis fontosak voltak. A legfontosabb határjelölő objektumok kétségtelenül az utak voltak, melyeket olykor kilométer hosszan követett a határ, de a határjárásokban akkor is megemlékeztek róluk, ha csak megközelítették, vagy keresztezték a határvonalat. Nyilván azért, mert jól felismerhető, formájukat sokáig őrző felszínformák. A térséget váltakozó vastagságú lösz borítja. A forgalom nyomán a talaj hamar pusztul és a nyomvonal könnyen a löszbe vágódik. Ennek eredményeként változatos mélységű és formakincsű löszmélyutak alakultak ki. Az utak fontosságára fényt vet, hogy csak a határjáráshoz (térkép, táblázat) felhasznált 9 irat határleírásában 22 utat említettek. Az utakhoz a dokumentumokban különböző minőségjelzőket kapcsoltak, melyekből fizikai paramétereikre (válús, mély, horgos, elszántott stb.), korukra (régi, új, járt, puszta, újonnan tört), használati sajátosságaikra következtethetünk. A határjárások minden esetben rögzítették az utak irányát, vagyis az út által öszszekötött (közvetett vagy közvetlen módon) falvakat. Az elpusztult utak többnyire 103 Mekényes, Mágocs, Szalatnak. 14 Bikal és Mágocs határában. Györgyi, Nagyhajmás, Puszta Nagyhajmás, Mágocs, Mocsolád, Bikal. 16 Részletesen: K. Németh 2015a.
