Seite 112 [112]
À DÉL-DUNANTÉLI PUSZTA (1683-1735) TÂJREKONSTRUKCIOJA III
TELEPÜLÉSI OBJEKTUMOK, UTAK
A tájkép meghatározó részét képezték a régi településekhez kapcsolódó objektu¬
mok. A hatärjäräsban härom templomromot'” &s k&t temetőt említenek." Ezen
kívül hat direkt utalás van rác települések 18. századi pusztulására."5 Házakról,
belterületi objektumokról kevesebbszer esik szó, a vizsgált határszakaszon csak
Nagyhajmás elpusztult veremházairól számoltak be a tanúságtevők. A határvonal
mentén jóval több elpusztult szakrális épületre van adatunk, mint amennyit a perek
megőriztek. Györgyiben egy kolostor és egy templom, Mágocson egy kolostor és
plebäniatemplom, Kethelyen, Köblenyben, Petröcön, Mocsolädon, Kozáron és
Nagyhajmáson is egy-egy templom romjai álltak, melyek még az elsüllyedt magyar
világ emlékét hordozták." Mivel a középkori határok többé-kevésbé átöröklődtek,
ezért a határok környékén ritkábban fordult elő templomrom. Ellenben malmot
vagy malomárkot gyakran említettek (Mekényes, Kápás, Olaszfalu, Ravaszlik és
talán a Kéthely északi határán fekvő Bardi-kút) a határ kerületén. A pusztulásról
a források csak ritkán, szűkszavúan szólnak. Ha mondanak is valamit, többnyire az
elpusztulást kiváltó hadakról, háborús eseményről, illetőleg annak hozzávetőleges
idejéről beszélnek. A határokhoz közel leggyakrabban állattartáshoz kapcsolódó
objektumok álltak, ólak, istállók, pásztortanyák, ám ezek helye nem volt állandó.
A hatärjäräs lefolytatäsakor a helyek (határjelek) beazonosítása szempontjából
mégis fontosak voltak.
A legfontosabb határjelölő objektumok kétségtelenül az utak voltak, melyeket
olykor kilométer hosszan követett a határ, de a határjárásokban akkor is megem¬
lékeztek róluk, ha csak megközelítették, vagy keresztezték a határvonalat. Nyilván
azért, mert jól felismerhető, formájukat sokáig őrző felszínformák. A térséget
váltakozó vastagságú lösz borítja. A forgalom nyomán a talaj hamar pusztul és a
nyomvonal könnyen a löszbe vágódik. Ennek eredményeként változatos mélységű
és formakincsű löszmélyutak alakultak ki. Az utak fontosságára fényt vet, hogy
csak a határjáráshoz (térkép, táblázat) felhasznált 9 irat határleírásában 22 utat em¬
lítettek. Az utakhoz a dokumentumokban különböző minőségjelzőket kapcsoltak,
melyekből fizikai paramétereikre (válús, mély, horgos, elszántott stb.), korukra
(régi, új, járt, puszta, újonnan tört), használati sajátosságaikra következtethetünk.
A határjárások minden esetben rögzítették az utak irányát, vagyis az út által ösz¬
szekötött (közvetett vagy közvetlen módon) falvakat. Az elpusztult utak többnyire
103
Mekényes, Mágocs, Szalatnak.
14 Bikal és Mágocs határában.
Györgyi, Nagyhajmás, Puszta Nagyhajmás, Mágocs, Mocsolád, Bikal.
16 Részletesen: K. Németh 2015a.