Page 111 [111]
58. ábra. Az Abeli-té feltételezett helye a Szalatnak és Magyaregregy közötti
határon ferdő és rét találkozásánál), 2019. december (Máté Gábor felvétele)
volt a 20. század közepén, hogy a jeles nyelvész és erdész Reuter Camillo a nyír
erdővel kapcsolatos helyneveket a vizes, nyirkos jelentéssel hozta kapcsolatba, és
kizärta a faféleséggel valé szorosabb kapcsolatot (Reuter 1961b: 375). Az adatok
azonban egyértelműen a nyír, mint faféle megjelenését támasztják alá. Bár a rétek
rendkívül érzékenyen reagáltak az elnéptelenedésre és sok kaszálóból berek és bozót
lett, bizonyos területeket végig hasznosítottak, kaszálták, szénáját feletették. Ilyen
például a mekényesi pusztatemplom környéki rét, melynek a pusztulást követően
is végig voltak használói. Általánosan elmondhatjuk, hogy az elpusztult falvak
belsőségén, egykori házai és templomuk közelében fekvő réteket tovább használták.
Szót kell ejtenünk a forrásokról is, mivel a források közül nem egy kiemelkedő
jelentőségű volt. Csurgó puszta feltehetően arról a forrásról kapta a nevét, amely a sző¬
lőhegyen feküdt, a forrás neve Csurgó vagy Szentkút volt, ami a forrás korábbi szakrális
fontosságára utalhat. A mekényesi Pusztaszentegyház mellett lévő kút pedig a közép¬
kori Mekényes víznyerőhelye lehetett. Kitüntetett határpont volt a Gyertyános-kút
nevű forrás is, ahol Köveskút, Bikal és Nagyhajmás határai találkoztak. Nemcsak
emlékezetes hármashatár volt, hanem a pásztorok számára is alkalmas tanyahely.""
12 MNL BML IV. 1. p. 3. V. 124. (1745); VIII. 238. (1752)