Page 97 [97]
OCR
96 MÁTÉ GÁBOR az árutermelés érdekét tartották szem előtt, többségüket igazgatásilag beolvasztották egy-egy közeli falu határába, aminek úrbéri és uradalmi földjeit gondosan elválasztották." Ekkor már a pusztákat a saját gazdaságának kiépítésére használták fel a földesurak, a majorságok területén istállót, magtárat, vadászházat, és egyéb gazdasági építményeket emeltek, illetőleg kastélyt, kúriát építettek rájuk. Mindent összevetve a vizsgált iratokban a határvonal két oldalán 24 egykori település emléke maradt fent (szóbeliségben, helynevekben). A középkorban a falvak száma ennél is több volt, a határvonal mentén a r5. század végén még 34 település létezett." A 34 településből mindössze 5 nem pusztult el a 16-17. század során (Gerényes, Nagyág, Vaszar, Egregy, Kárász). A jelzett öt településtől északra fekvő terület egésze elpusztult, ahová a 17. században a töröknek behódolt rác telepesek érkeztek. A rácok" a magyar falvak nevét és határait megtartották, pontosabban a török adminisztráció őrizte meg őket, amihez a rácok alkalmazkodtak. A rácok azonban ritkán vették birtokba az elenyészett magyar falu belsőségét, többnyire új helyen építették fel házaikat. A pusztásodás ugyanakkor az ő falvaikat is érintette, melyek egy része már Bécs ostromakor (1683) lakatlanná vált, a Rákóczi-szabadságharc alatt pedig az így-úgy helyreállt rác településhálózat egésze elpusztult." A felszabadulás után a térséget kezdetben a királyi kamara simontornyai majd pécsi provizorátusa (felügyelősége) kezelte. A terület egyedüli régi-új birtokosa a pécsi püspökség volt, aki 1703-ban kapta vissza — új adományként — középkori birtokait." Az Esterházy család 1692-ben vásárolta meg a vizsgált határ mentén fekvő falvakat és pusztákat, melyek a dombóvári dominium részévé váltak (Ódor 1992: 67). A pálos rend 1719-ben lett birtokos (Borsy 2001: 99). Rindsmaul Farkas gróf és a Lengyel család 1720 körül szerzett birtokokat a térségben. A Lengyel család a Sztankovánszky,? Rindsmaul pedig a Petrovszky családnak" adta el falvait, így 7 A változásokról részletesen: Rúzsás 1964. Somogyi vonatkozásban: Hofer 1955. 7. Döbrököz, Csurgó, Lázi, Györgyi, Mekényes, Nagyhajmás, Köveskút, Bikal, Kozár, Móri, Vargány, Mocsolád, Kápás, Olaszfalu, Varjas, Háb, Ravaszlik, Almás, Gerényes, Nagyág, Vaszar, Köszvényes, Bágyon, Kéthely, Szalatnak, Ábel, Bakóca, Lipóca, Petrőc, Bolda, Egregy, Kárász, Köbli. A történeti források alapján (K. Németh 2015c) a Mekényesi-völgybe helyezhető Varsa település is. 7 A török alatt felköltözött balkáni eredetű szláv népesség etnikai meghatározása igen problematikus, ezért a magyar szakirodalomban elfogadott rác" megnevezést használom gyűjtőnévként. Lásd: Hegyi 2002: 29. Részletesen: Máté 2018: 373-374; 2019: 379-381. Borsy 2003: 191. A püspökség a török alatt is végig birtokolta a településeket. Füzes 1997: 109. A kamarától a Lengyel család kapta a fegyverváltság lefizetése után, a puszta betelepítése a Sztankovánszkyak alatt történik. Füzes 1998: 74—75. 5 Petrovszky I. Jézsef Rindsmaul Farkastél vâsärolta (1724) meg Koblényt és Bikalt (Sonkoly 2001: 87), Szalatnakot pedig a Sauska családtól, melyeken — Szalatnak és Kéthely kivételével — rácok éltek. Petrovszky a rácok helyére németeket telepített.
