Page 88 [88]
A HELYI ÚTHÁLÓZAT NÉPRAJZI ÉS TELEPULESTORTENETI KUTATASA (18-20. SZAZAD) 87
útvonalak a helyiekkel készített interjúkból is felderíthetők, illetve elbeszélések
alapján korrigálhatók. Az itt bemutatott térkép (53. ábra) a dűlőúthálózat 59 év
alatt történt változását (1955—2014) mutatja be. Ez idő alatt az útsűrűség jelentősen
csökkent, több száz éve járt gerincvonalakat hagytak fel, megszűntek a szomszéd
falvakba vezető földutak, továbbá a mélyutak többsége is használaton kívül került.
Mindez nemcsak a motorizációval függ össze, hanem a táji aktivitás csökkenésének
is betudható.57
A diakrón vizsgálat akkor is tanulságos lehet, ha nem egy faluhatár gazdasági
útjait, hanem a falvak közti közlekedőutak változását vesszük szemügyre. Az 54.
ábrán a vidék mai közúthálózata látható. A 36. ábrával összevetve megfigyelhetjük,
hogy a korábbi, falvak közti közvetlen útkapcsolatok igencsak megritkultak, a hatá¬
ros falvak lakói bekötőutakon át, olykor óriási kerülővel közelíthetik meg egymást.
A kapcsolatvesztés a korábbi gerincutak vonatkozásában is észlelhető. A meglévő
földutakon a gépjárműforgalom nagyon korlátozott (csak terepjáróval járhatók), így
a földutak a közlekedés szempontjából csak egy szűk használói kört tudnak kiszol¬
gálni. Az utak leaszfaltozása a szocializmusban jellemzően egy nyomvonalra — és
a belterületi utcák burkolására — korlátozódott, a szilárd burkolat nélküli utakon a
busz- és autóforgalom megszűnt. Mindez zsákfalvakat eredményezett, mely falvak
igen nehezen kapcsolódnak az országos közúti vérkeringésbe. Ez a megváltozott
kapcsolati háló azért is nagyon tanulságos, mert rámutat arra, hogy a községek az
1950-es évektől a mindenkori vidékfejlesztési és településpolitikai elképzelésektől
függenek, mint ahogy az is nyilvánvaló, hogy a korábban igen kevés munkaidő
ráfordítással fenntartott úthálózat modernizálása erőforrások hiányában megakadt.
A vázolt kép, még inkább a jól kiépített utak orientációja ugyanakkor azt is
mutatja, hogy a helyi lakosság már nem a faluhatárból él, hanem döntően városi
munkavégzésből, ennek is köszönhető, hogy a falvak közti mozgás, a helyi gazda¬
sági és társadalmi kapcsolatok térbeli intenzitása csökkent. A motorizáció és az
úthálózat kiépítése ugyanakkor korántsem csak fejlődésként értelmezhető (ahogy
például a szocialista a korszak propagandisztikus írásai tárgyalták), hanem a térbeli
kapcsolatok szempontjából a központi irányítás eszközeként is, ami a társadalmi
és gazdasági folyamatok szabályozójaként a vidéket a város alá rendelte.
57 Ennek társadalmi vonatkozásairól: Máté 2006; 2012.
5§ "Részletesen: Maté 2013a: 245-256.