Oldal 21 [21]
20 K. NÉMETH ANDRÁS — MATE GÁBOR
Dáró várába és tartozékaiba," 1531-ben pedig néhai Dárói Majos Mihály lányai
eltiltották Szántói Partos János feleségét — aki valószínűleg szintén Majos-lány
volt — Dáró vár felének tartozékainak elidegenítésétől, továbbá tiltották Ártándi
Pál özvegyét és gyermekeit megszerzésüktől."
A középkori birtokviszonyokról utolsóként hiteles képet adó 1542-es rovás¬
adó-jegyzékben Enyed a portaszámok bejegyzése nélkül, közvetlenül Szederjes
falu előtt szerepel; utóbbi Bornemissza Farkasé — Dáró vár akkori uráé — volt 4,5
adózó és 2 puszta portával ( Timár 1976: 54).? A két falut feltehetően földrajzi
közelségük miatt vonták össze a dikajegyzékben, amint látni fogjuk, igen közel, kb.
600 méterre feküdtek egymástól, a patak átellenes oldalán. A törökök pusztításáról
tájékoztat a jegyzékbe vett 2 puszta telek. A falu ekkor még viszonylagos épségben
maradt, a főutak mellett fekvő falvakban sokkal nagyobb kár mutatkozott. Tolna
megye 1545-ben került teljesen a török uralma alá. Az 1554-es török defterben
nagyobb a megadóztatott hánék (adózási alapegység) száma, mint a portális alapon
kivetett rovásadó-jegyzékekben: négy adózó háztartásfőt írtak össze, név szerint:
Bak Ambrus, Bak Bálint, Bárci Gergely, Szabó Antal (Káldy-Nagy 1960: 63).
A defterdárok minden bizonnyal már kevesebb lakóból álló faluközösséget találtak,
hiszen a két falu korábbi 6,5-es portaszáma több jobbágyháztartást feltételez. Ké¬
sőbb már nem említik a falut a török iratok, pusztulásáról semmilyen ismeretünk
nincsen. Mindazonáltal egyáltalán nem lehetetlen, hogy lakói életben maradtak,
illetve újabbakkal töltődtek fel. Jakó Zsigmond már 1945-ben felhívta a figyelmet,
hogy szinte nem létezett olyan település a török által megszállt részeken — ideértve
a máig élő helységeket is —, amely hosszabb-rövidebb ideig ne állt volna pusztán
a hadjárások miatt, ugyanakkor ez nem jelentette egyben a lakosság pusztulását,
illetve teljes kicserélődését (Jakó 1945: passim). Az enyődiek számára a közeli,
védettebb helyen fekvő és a török időket túlélt Kercseliget, Jenő, Szekcső tele¬
pülések jelenthették a hátországot, ahová vész esetén elhúzódhattak. Egyáltalán
nem valószínűtlen, hogy az enyődiek utódai ezen falvak magyar törzslakossága
körében (is) kereshetők.
n MNL OL DL 82696.
n Lásd E. Kovács 1996: 231. 59. jegyzet.
3 Miklós Zsuzsa tévesen feltételezte, hogy Dáró az 1520-as években elpusztult (Miklós 2007:
238), mert 1542-ben Tinódi Sebestyén még a Bornemissza Farkas kezén lévő Dáró várában
írta meg Werbőczi Imre és Kászon bég egyházaskozári ütközetéről szóló históriás énekét. Vö.
Szakály 1969: 74. 102. jegyzet.