Page 16 [16]
BEVEZETÉS 15
A kötetben szereplö tanulmänyok mindegyike kapcsolödik a pusztuläs, pusz¬
tásodás folyamatához. Ez az a jelenség, ami leginkább meghatározta a térség
16—r8. századi képét. A kötet két tanulmánya is ezt járja körül részletesen. Enyőd
falu példájában egy tipikusnak mondható dunántúli pusztafalu története tárul fel,
megismerhetjük határvonalát, mai képét és a kutatásba vonható forráscsoportokat.
A kötet második tanulmánya, a földrajzi Völgység területén végzett, határpereken
alapuló tájrekonstrukció általánosabb szinten foglalkozik a pusztásodás kérdésével,
összeveti a pusztával kapcsolatos tudományos ismereteket a helyi források által
megrajzolható képpel. A tájban végbemenő változás tendenciája leginkább talán
az utak morfológiáján, és az általuk összekapcsolt települések és objektumok meg¬
maradásán mérhető le. Ezért kötetünk nagy figyelmet szentel az utak kérdésének,
a témával két tanulmányban is foglalkozunk. A középkori Tolna útjairól szóló
tanulmány tanulságos példákat vonultat fel az utak, átkelők, hidak történetéből,
különösképpen az utak és az általuk összekötött, jelzett objektumok közötti össze¬
függések tárgyköréből. A 18—20. századi úthasználati kérdések a középkori utak
,utóéletére", és paraszti használati sajátosságaira vetnek fényt. A falvakra jellemző
másik lényeges objektum a malom, aminek használata — az útpályákhoz hasonló¬
an — túlélheti egy közösség elpusztuläsät is, mivel a malomhelyek nagy gazdasági
jelentőséggel és potenciállal bírtak. A malmok folytonosságának kérdésen kívül a
kötetben a vízrajzi elemek (tavak, patakok stb.) vizsgálata is hangsúlyos. A tolnai
dombok között fekvő Barátok tava arra nyújt példát, hogy még egy túlnyomórészt
elpusztult tájon is vannak, lehetnek túlélő középkori elemek, amelyek a tájtörténeti
források révén tanulmányozhatók. A Mecsek gazdálkodásának változása mintegy
sűrítve vonultatja fel a mezőgazdaság tájformáló hatásának változását, hiszen a
hegység természeti és társadalomtörténeti értelemben is sziget volt az intenzívebben
változó síkföldi területekhez képest. A búvóhelyekkel kapcsolatos zárótanulmány
a régészet és a szájhagyomány kapcsolatának izgalmas határvidékére kalauzol,
egy olyan kérdés kutatásába vezet be, amellyel eleddig sem a hazai folklorisztikai/
néprajzi, sem a régészeti kutatások nem foglalkoztak behatóan. Itt is, miként a
többi tanulmány esetében konkrét példákon keresztül szemlélhetjük a búvóhelyek
fizikai paramétereit, a bennük és környezetükben talált régészeti korú tárgyakat,
és olvashatunk egykori lehetséges hasznosítási módjaikról.
Tanulmánykötetünk reményeink szerint nem csupán a szűkebb szakma, a nép¬
rajz-, régészet- és történettudomány művelőihez szól, de a 16—18. század története,
valamint a tolnai és baranyai táj, illetve egykori lakói története iránt érdeklődő
szélesebb nagyközönség érdeklődésére is számot tarthat. Köszönettel tartozunk
azoknak — az egyes tanulmányokban név szerint is felsorolt — kollégáknak, bará¬
toknak, segítőknek, akikkel együtt jártunk terepet, vagy gondolataikkal segítették