Oldal 13 [13]
12 LAsZLoVsZKY JÖZSEF
hódoltság korában jelentettek időről-időre menedéket az ottlakó falusi népességnek,
amikor futni-menekülni kellett. De ugyanígy a középkori táj , olvasása" vezette
el a kötet egyik szerzőjét ahhoz, hogy felvázolja a terület középkori útjainak és
hidjainak jellegzetes példáit, amelyhez hol a régészeti feltárás ad új információkat,
hol pedig egy érdekes helynév mögött megbújó érdekes történet részleteit.
Máté Gábor fejezetei részben más korszakba kalauzolják el az olvasót, de
ugyanolyan érdekesen, szemléletesen mutatja be, hogy miként hatott a táj az itt
élő emberek életére, illetve hogyan alakítottak át a környezetüket az itteni falvak
lakói. A terület erdeinek átalakulása, az irtások története rengeteg emberi küzdést
és munkát jelentett a Mecsek középkori és kora újkori népessége számára, de ezek
nélkül nem érthetjük meg sem az itteni hagyományos paraszti kultúrát, sem pedig
a területen kialakult mezőgazdaságot, gazdálkodást. Az erdők és az állattartás sok¬
féle módon kapcsolódtak össze, és az egykori perek szövegei, vagy a rendszeresen
végzett határjárások gazdag forrásanyaga egy olyan világot rajzol fel számunkra,
amelynek számos eleme mára teljesen eltűnt Magyarország ezen vidékéről.
A kötet azonban nem csupán a régész és a néprajzos közös érdeklődésének a
bizonyítéka, hanem közös munkájuknak is. A két szerző közös megközelítési módja
kitűnő példáját adja annak, hogy miként lehet sok-sok apró adatból, új tudományos
módszerekkel, de éppen a régi forrásokra támaszkodva egy olyan kötetet létrehozni,
amely egyszerre keltheti fel a történelem iránt érdeklődők figyelmét, és azokét is,
akik ezt a tájat szeretnék megismerni. A pontos tudományos megfigyelésekre épülő,
de a szélesebb olvasóközönség számára is érthető és élvezetes formában bemutatott
tájtörténet egy olyan világot jelenít meg, amelynek ma már csak nehezen felfedezhető
lenyomatait találjuk meg környezetünkben. A kötet ugyanakkor arra is felhívja a
figyelmünket, hogy a táj és az ember évszázados egymásra hatása milyen sokféle és
érdekes emléket hozott létre. Ennek a könyvnek a megjelenése tehát egy jelentős
űrt tölthet be. Újrafogalmazza ugyanis a régészet és néprajz együttműködési lehe¬
tőségeit. Ebben támaszkodhat a két tudományterület korábbi generációinak jelentős
eredményeire, de ugyanakkor új utat is nyit olyan korszakok és témák kutatására,
amelyek — a kötet témájához igazán illeszkedve — határmezsgyét jelentenek. Mindez
érvényes az alkalmazott módszerekre, a vizsgált korszakokra, és leginkább az itt
vizsgált témák feldolgozására. A kötet ugyanakkor két szakember, és egyben több
tudományterület együttműködésének olyan példája, amivel alig találkozhatunk
manapság hazai könyvkiadásunkban.