Page 180 [180]
AZ APRO DESCARTES- ES AZ APROLEKOS CARDANO-FEJEZET
szellemtudományok filozófiai alapjaira vonatkozó kérdést a bizonyosság sza¬
momra elérhető legmagasabb fokán oldja meg".?"
E szűk értelemben vett filozófiai állásfoglalás analóg a Descartes által a maga
számára meghatározott feladattal, a lehető legnagyobb bizonyosság elérésével
a tudományok és az etika régiek építette nagyszabású palotája számára. A beve¬
zetőben már szó volt Dilthey politikai motivációjáról e szövegben, erre már nem
térünk ki. Csupán annyit rögzítünk, hogy Dilthey minden bizonnyal úgy tekin¬
tette az akkor új kísérleteket a megkülönböztetés nélkül, valamennyi tudomány
számára kötelező egységes metodológiai alapok bevezetésére, mint a forradalmi
szemléletmód következményét, amellyel szemben ő maga a történeti tudomá¬
nyok számára kialakítandó független módszertani megalapozás érdekében szállt
síkra. Dilthey terve bizonyára az volt, hogy átalakítja mind az életfilozófiát, mind
pedig a hegeli szellemfilozófiát annak érdekében, hogy szert tegyen egy eredeti
kiindulópontra, mely szerint az élet alapvetően mégiscsak egy szellem élete, noha
nem azonosítható sem az abszolút szellemmel, sem a cogito metafizikailag biz¬
tosított egójával. Úgy vélte, a szilárd bázist egyedül a belső tapasztalatban lehet
megtalálni, a tudat tényeiben, amelyeket ő az ismeretelmélettel és a pszicholó¬
giával kapcsol össze egy új idealista metafizika helyett. Az ismeretelméletet és
a pszichológiát kell tehát kitüntetni olyan diszciplínákként, amelyek felváltják
a metafizikát és garantálják a szellemtudományok függetlenségét:
E tények [a belső tapasztalat, a tudat tényei] elemzése a szellemtudományok cent¬
ruma, és így — a történeti iskola szellemének megfelelően — a szellemi világ elveinek
megismerése magának e világnak a határain belül marad, és a szellemtudományok
magukban önálló rendszert alkotnak.?
Nyilvánvaló, hogy alig belátható kutatási tér nyílik itt a Dilthey-életmű vagy a
Dilthey-Husserl-Misch-Heidegger negyszög vizsgälata &s a Gadamer körül ki¬
bontakozott mödszertani vitäk szamära. Erre azonban mostani kereteink között
biztosan nem lehet sort keríteni. Lezárásképpen térjünk vissza tehát Descartes-hoz
és Misch - hiänyzö — Descartes-fejezetehez, hogy ezzel elökeszitsük a Cardano¬
fejezet elemzését.
E célból már csak az a megjegyzés kívánkozik ide, hogy ironikus módon,
amit Descartes Értekezésében találunk, az nem áll annyira távol Dilthey mo¬
tívumaitól, mint amiképp elsőre tűnhet. Elvégre a Descartes által foganatosí¬
tani kívánt döntő fordulat a metafizikában mégiscsak az emberi megismerés
324 Dilthey: A történelmi világ felépítése, 11.
35 Uo., 13.
s 179 "