Oldal 179 [179]
OCR
A NARRATIVITAS FORMAI ES TARTALMAI A GDA-BAN [...] egész akaró, érző, megjelenítő lényünkben [...] a külső valóság (azaz egy tőlünk független más, teljesen eltekintve annak térbeli meghatározottságaitól) énünkkel egyszerre és ugyanolyan biztosan adva van; [...] E külvilágról nem az okozatokról az okokra történő következtetés vagy e következtetésnek megfelelő folyamat révén tudunk; az okozat és ok megjelenítései sokkal inkább maguk is csak akaratunk életéből való absztrakciók. [...] (Élletegységünkkel egyszersmind egy külvilág is adva van számunkra, s más életegységek is meglévőként adódnak (sind vorhanden).? Dilthey számára ez az életegység , az egész emberi lény" — Descartes vrai hommejának megfelelője —, képességeknek azzal a sokrétű készletével, amelyet az akarás, érzés, gondolkodás nemfogalmaival szokás megragadni. S mivel ugyanennek a projektnek későbbi megfogalmazásaiban (Vázlatok a történelmi ész kritikájához) Dilthey összekapcsolja ennek az , akaró, érző és gondolkodó" lénynek a fogalmát az életfolyammal mint e képességek tárgyával — Descartes kifejezésével az , egyszerű élettel" -, ezért akár akarta Dilthey, akár nem, mindenesetre igen jelentőségteljesen újrafogalmazta a kormányos és a hajó metaforáját: A jelen mindig adott, s minden, ami adott, a jelenben van. Mondhatni, életünk hajóját állandóan tovahaladó folyam sodorja tova, s a jelen mindig és mindenütt ott van, ahol ezeken a hullámokon mi vagyunk, szenvedünk, emlékezünk vagy remélünk, röviden, ahol realitasunk teljességében éliink.*” „Eletfolyamunknak”, „realitäsunk teljessegenek”, „egyszerü életünknek" ez az értelmezése alapvető üzenetet próbált közvetíteni Dilthey kora, a 19. század második fele számára. Ez az a kor, amelyben a természettudományok egyre-másra jutottak el az érettség fázisába, nem csekély részben Descartes hozzájárulásai révén: 1843-ban publikálta J. 5. Mill A System of Logic című művét, amelyben a természettudományokét követő módszert javasolt az emberrel foglalkozó történeti illetve társadalomtudományok számára. Éppen ez jelentette azonban Dilthey nézőpontjából ez utóbbi tudományok autonómiájának megszüntetését. Ám sem Hegel útja a történelemben megjelenő szellem abszolutizálásán keresztül, sem az ambivalens álláspont , a történelem hasznát és kárát" illetően , az élet számára" Nietzschénél nem könnyítette meg a Dilthey által célul kitűzött feladatot, amely a folyamat megfordításában és a történeti tudományok emancipálásában állt. A Bevezetés a szellemtudományokba című művet 1883-ban jelentette meg Dilthey. Az előszóban egyértelműen megfogalmazott feladat, , hogy a 32 Uo., 14. 323 Bacsó — Csikós — Lakatos: Filozófiai hermeneutika, 63. e 178 "
